Prekarácsonyi agyvérzés Bécsben
Lévén a magyar lakosság jelentékeny hányada vonzódik ehhez a spéci nyugati küzdősporthoz, a sematikus karácsonyi mondatokat helyettesítő más típusú „jókívánságokat” saját anyanyelvünkön hallgathatjuk végig.
Gorenje-turizmus ide vagy oda, az osztrákok nem utálják a magyarokat, de ez még nem jelenti azt, hogy a Bécsben tartózkodó magyarok ne néznének görbén honfitársaik tömegeire, amikor hullámokban árasztják el karácsony környékén a Mariahilfer Strasse-t.
A karácsonyt Bécsben ha lehet még nagyobb „pucc” övezi, mint Budapesten – már ami a csillagos, angyalkás, hópelyhes közterületi neonokat illeti. Nemcsak az amúgy „istenadta” meztelenségükben ácsorgó lámpaoszlopok és fák öltenek ünnepi gúnyát, de még a „kertészeti célokra” termesztett, kirakati cannabis cserjét is felszerelik egy-két színes üveggömbbel.
A nálunk bevett fehér, műanyag bazárbodegák fa megfelelőiben mérik városszerte a puncsot, aminek bögréjéért 2 euró letétet fizet a száraztorkú delikvens – ami általában nem vándorol vissza szomjas honfitársaink zsebébe…
Bécs tehát kellemes úti cél lehet egy prekarácsonyi kiránduláshoz – de csak ahhoz! Ha valaki a karácsony előtti egy-két hétben itt akarná letudni az egész família ajándékait, akkor inkább gondolja meg magát!
A vásárlóutcákon hömpölygő tömeg adta konfliktusok nem a legjobb kedvcsinálók a szeretet ünnepéhez. Persze itthon is ez a helyzet, de a Westend kung-fuért legalább nem kell két órát utazni. Ha valaki azért venné nyugat felé az irányt így a nagy ünnep előtt, mert a külföldi boltok kínálata nagyobb, a ruha olcsóbb, satöbbi, vegye számba, hogy nem biztos, hogy jól jár a nagyobb kínálattal, ha minden egyes termékért közelharcot kell folytatnia – már ha egyáltalán el bír jutni annak kétméteres körzetébe.
Lévén a magyar lakosság jelentékeny hányada vonzódik ehhez a spéci nyugati küzdősporthoz, a sematikus karácsonyi mondatokat helyettesítő más típusú „jókívánságokat” saját anyanyelvünkön hallgathatjuk végig.
A shopping-krízist tovább fokozza az osztrákok más időben kedvesnek nevezhető szokása, miszerint a kutyát is viszik a vásárba. Ne lepődjünk meg hát, ha a több órás gyilkolás után végre megérkezvén öt kiló ruhával a próbafülkéhez egy más időben kedvesnek nevezhető eb ácsorog előttünk a sorban.
Hozzászólás zárolva.