Recepciósnak állt a sármos színész
Szabó Győző, az ismert színész meggondolatlan kijelentést tett, s ezért egy időre recepciós lett belőle.
Győzőnek reggel négyre kellett a szállodába érkeznie.
„Azt hittem, hogy már itt elvérzik a művész úr” –mesélte nevetve Tatár. ” Legnagyobb meglepetésemre azonban még néhány perccel korábban is érkezett, kaján vigyorral az arcán.”
A színész azonban kicsit másként emlékszik a történtekre.
„Le sem feküdtem aznap éjjel, nehogy elaludjak. Gyakorlatilag félkómás állapotban érkeztem a szállodához, ahol rögtön az öltözőt keresetem”
„Eleinte azon gondolkodtam, hogy átöltözés után közlöm Győzővel, hogy már kiállta a próbát, mehet haza aludni. Ő azonban annyira elszánt fejjel érkezett a lobbyba, hogy rögtön meggondoltam magam”- mesélte nevetve az igazgató.
„Abban bíztam, hogy néhány óráig biztosan nem történik semmi, addigra talán én is felébredek. Tévedtem. Nem sokkal később egy tíztagú francia csoport érkezett. Ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy egyetlen szót sem beszéltek angolul. Nem volt más választásom, azonnal ki kellett találnom valamit. Mivel eredeti szakmám grafikus, úgy döntöttem lerajzolok mindent. Könnyeztek a nevetéstől és végül sikerült kiadnom a szobákat.”
„A csoport távozása után néhány nappal egy kedves levél érkezett a szálloda igazgatójához, amiben gratuláltak a „kissé” képzetlen, de jópofa recepcióshoz és remélik, hogy következő utazásuk alkalmával is ő lesz szolgálatban”- tette hozzá Tatár György.
Az igazi sokk azonban néhány órával később érte a színészt.
„Odajött a pulthoz egy kedves hölgy, aki kedvesen közölte, hogy ő az örömanya. Gratuláltam neki és megkérdeztem, hogy mikor és hol lesz az esküvő. Döbbenten közölte, hogy itt a szállodában és néhány óra múlva.”
„Azt hittem, hogy a művész úr a szálloda meglepetése az ifjú párnak”- tette hozzá. „Igen, így van”- válaszoltam automatikusan.
„Innentől kezdve elindult a lavina. A hölgy boldogan szaladt tovább a hírrel, miközben Gyuri fetrengett a röhögéstől a lobby túloldalán. Szép lassan megérkezett az egész család és persze a násznép. Alig kétszáz ember… Egyik autogramot adtam a másik után, miközben próbáltam recepciós teendőimet is ellátni. Szakadt rólam a víz, de természetesen minden újabb kérést, kérdést mosolyogva fogadtam. Becsülettel végigdolgoztam a műszakomat, bár a végére már azt sem tudtam, hol vagyok. Mikor megérkezett a váltótársam, csak annyit tudtam neki mondani, hogy minden tiszteletem a tiétek és mostantól háromszoros borravalót adok”.
Hozzászólás zárolva.