„Segítség! Anya és apa a szemem előtt bántják egymást…”
Mit érezhet egy gyerek, ha arra riad este, vagy éppen reggel, hogy a szülei üvöltenek egymásra, és olyan kifejezéseket használnak, amelyek kimondását neki tiltják? És mi van akkor, ha így, a gyerekszoba ajtaján keresztül olyan információk is beszűrődnek hozzá a szülői perpatvarból, amely egyébként nem tartozna rá?
Veszekedünk. Teljesen természetes, hogy két ember néha összeveri a port, hiszen különféle konfliktusokat, stresszes helyzeteket csak így tudunk megoldani – már amennyiben ez megoldásnak számít. Ugyan a legtöbb szülő pontosan tudja, hogy a gyerek jelenlétében nem szabadna veszekedni, hangos szót váltani, hiszen ez megzavarhatja, megrémítheti a csemetét, a legtöbben mégis kígyót-békát kiáltanak egymásra, minősíthetetlen stílusban a kicsi jelenlétében. Pedig a pszichológusok már bebizonyították, de józan ésszel gondolkodva mi is rájöhetünk, hogy egy öt-hat, vagy akár tizenhárom-tizennégy éves számára sokkal megterhelőbb lelkileg egy hangos szóváltás, mint maguknak a résztvevőknek. Úgyhogy nem ártana elgondolkodnunk: tényleg megéri agresszívan kiönteni a dühünket párunkra?
Mit tegyünk, ha nem szeretnénk a gyermekünk előtt veszekedni, de a feszültség már majdnem szétrobbant bennünket? Először is próbáljunk magunkban háromig (vagy igény szerint harmincig, ötvenig) számolni, mielőtt kitörne belőlünk az ordítás. Lehetőleg vonuljunk félre párunktól pár percre, nyugodjunk le. Ez nem azt jelenti, hogy el kellene ásnunk magunkban a problémát, csak próbáljuk meg kulturáltan megbeszélni a dolgot.
Egy nyugodt pillanatban beszéljük meg párunkkal, hogy akármilyen nagy veszekedés is lenne, milyen kifejezéseket kell mindenképpen mellőznünk. Ez azért nagyon fontos, mert például a négy év körüli gyerekek még mindent szó szerint értelmeznek, így tényleg komolyan veszik azt, ha az apa azt mondja az anyának, hogy soha többet nem akarja látni.
A veszekedésben soha ne használjuk fel a gyereket, ne vonjuk be őt is a szóváltásba, hogy „ugye, fiam, nekem van igazam?”, mert egy ilyen kérdésre úgysem lehet válaszolni, ráadásul a kicsiknek és a nagyobbaknak is mind a két szülő fontos, így ne kényszerítsük őket, hogy állást foglaljanak!
A veszekedés után mindenképpen magyarázzuk el a gyereknek, hogy az, aminek most fültanúja volt, az nem valami nagy bajnak a jele, csak anya és apa valamiben nem ért egyet. nem akarták bántani egymást, csak a felnőttek néha kiabálnak.
Hozzászólás zárolva.