Sírás a búzamezőn: új Élet születik

A búza és a különféle gabonák nagyon sokféleképp kérnek, és kapnak is helyet étkezésünkben. Kenyérben, kásákban, salátákban vagy akár önállóan is elkészítve. Betegségelhárító, egészség megőrző mágikus tulajdonsággal ruházták fel ezt a szent növényt. Jól tudták ezt az öregek, s így az első kévéből jutott az állatoknak, hogy így hárítsák el a betegséget róluk.

A földművelő népek a termés begyűjtését mindig valamiféle ünneppel kötötték össze. Az elvetett mag, az életet, és maga a termőföld a megtermékenyített nőt jelentette. A belőle készül kenyér a létet szimbolizálja, s a népnyelv sok helyen Életnek is nevezi ezt a táplálékot.

A modern kor embere vajon ünnepli-e az élet csodáját? Talán csak a születésünkkor. Aztán teljesen természetes, hogy testet és lelket kapva éldegélünk néhány évtizedet, s csak a halál vagy súlyosabb betegségek közelségében tudjuk mélységesen tisztelni a létet.

Vasárnap, július 2-án újabb jelentős nap: Sarlós Boldogasszony napja. Nevében a sarló az aratás hagyományos eszközére a sarló utal.

Nem is gondolnánk, hogy a sarló (kasza) milyen gazdag szimbólumvilággal rendelkezik. Jelképezi a Hold sarlóját, s így a nőiséget, termékenységet és a növekedést. Hiszen a Hold a régi mitológiai történetekben is női istenségként képzelték el. Ehhez a naphoz a szegények istápolása, az aratás és a várandós nők védelme kapcsolódik.

Az élet megfogantatása azonban gyakran súlyos terheket jelentő feladattá válik. Sokan ezt gyermekre várva, meddő vágyak közepette értik meg.  A tudomány csodája és a lélek ereje kell, hogy összefogjon.

A meddőség hazánkban minden 7. házaspárt érint, tehát kb. 150 ezer pár életében van jelen az állandó várakozás és remény egy új élet iránt. E mögött 40%-ban a nők, 40%-ban a férfi egészségügyi gondjai állnak. De ott van 20%-nyi megmagyarázhatatlan ok. Talán a görcsös akarás miatt, talán az, hogy nem érettek még a szülőszerepre, vagy tudatuk mélyén valamelyikük nem is vágyik igazán gyermekre.