Sírni csak pontosan és szépen szabad!
Kérdem én, miért van az, hogy sírni szégyen (pontosabban szégyelljük), nevetni nem. És viszont, miért, hogy a szomorú embert vigasztalnánk, de a vidámhoz nem lépünk oda, hogy Nekem is!
Itt álljunk meg egy pillanatra! Korai még a sírás. Mert a könnyeket be kell osztani.
Veszélyes, sőt tilos l’art pour l’art bőgni, mint egy masina. A könnyek ugyanis előbb-utóbb elfogynak. És akkor mi lesz? Oda a boldogság. Oda a szabadság. Oda az ormány és a párt.
Sírni csak pontosan és szépen szabad.
Lehet használni hozzá sírvezetőt, sírásót és sirti sast. Közös jellemzőjük, hogy a sírásba dinamikát és koncepciót visznek.
Aki jól tud sírni, az egyszer, a nem túl távoli jövőben megtapasztalja, hogy ő a legerősebb.
A tölgy kidől a viharban, a fűszál csak meghajlik. A gyenge az erős – ebben áll a nagy titok.
Sírj, ha úgy hozza az élet! Vállald, hogy gyenge vagy! Ez lesz az erősséged.
És Te nevetsz a végén.
Hozzászólás zárolva.