Sírsz, nevetsz … örömkönny és bánatkönny
Azt mondjuk, hogy a magyar sírva vigad. Sírunk örömünkben, bánatunkban. A nevetés is akkor az igazi, ha potyognak a könnyeink. A könnyek akkor a legigazibb igazgyöngyök, ha felfokozott érzelmi állapotban születnek.
A sírás az érzékeny emberek védjegye. Mondják, ott már nagy baj van, ha sírni se tud az ember. Egyszer egy barátnőm arra panaszkodott, hogy ő bizony nagyon érzékeny, s bármire elbőgi magát. Még felnőtt fejjel is úgy megy haza a szüleihez, hogy sírva öleli meg édesanyját, sőt az elválás is mindig igen érzékenyre sikerül. Megnyugtattam, hogy ez egyáltalán nem baj, ez azt mutatja, hogy a szíve telve van szeretettel és igaz érzelmekkel.
Tehát ha úgy érezzük, nyugodtan sírjunk, örömünkben, bánatunkban, bármikor, ha kell… S az, az igazi, ha egy jót nevetünk utána, hogy ezért a kis badarságért sírni tudtunk…
Hozzászólás zárolva.