Spórolnék, de hogyan?

1. Öregszem.
2. Egyre több csirkét eszem.
3. Minden drágul, de ma sem keresek többet, mint öt éve.

Smucigságom okának a harmadik választ tartom a legvalószínűbbnek, és mivel a probléma kezd égetővé válni, valamit nagyon akarnék tenni ellene. Vagy többet kellene keresni – ezt most hirtelen nem tartom elképzelhetőnek -, vagy kevesebbet kellene költeni – ez meg nem nagyon megy.

Az egész akkor kezdődött, mikor a kiakadtam az 1800 forintos csirkemellen. Olyan dühös lettem, hogy fogtam magam, és átmenetem egy másik áruházba, ahol találtam is olcsóbbat, 1600 forintért. Persze, az időveszteséggel pont ott tartottam, mintha megvettem volna az első helyen, de akkor már mindegy volt.

Aztán jövő héten elmentem egy átlagos hétvégi bevásárlásra, mikor is 6-8000 forint között szoktam fizetni. Ez semmi különös, tej, kenyér, felvágott, gyümölcs, ilyenek. 10000 fölött volt a számla, mire kiderült, hogy az étolaj ára például majdnem a duplája lett a tavalyinak.

Majd megjött az elektromos számla, amiből átalányt fizetünk, de túlfogyasztottunk, úgyhogy 30000 tartozásunk van. Egy másfél szobás lakásról beszélünk. Most, hogy ismét felment az áram ára, már 10000 fölött kell fizetni havonta. Ez nem normális dolog, mondtam is a férjemnek, biztos ész nélkül használunk mindent, mától spórolunk.

Úgyhogy amolyan idegesítő házisárkány módjára elkezdtem követni, lekapcsoltam utána a villanyt. Már azt is kitaláltam, hogy nem mosok hatszor egy héten, inkább veszek még tíz konyharuhát, hogy legyen annyi, amennyit érdemes betenni a mosógépbe. Eszembe jutott nagyanyám, aki együtt fürdetett minket, hogy csak egy kád vizet kelljen engedni, de ezt már javasolni sem mertem.

Viszont kapva-kaptam a hirdetésen, hogy az elektromos készülékek készenléti állapotban is fogyasztanak, úgyhogy indítványoztam, húzzuk ki őket éjszakára. Ez volt az a momentum, amikor a férjem már nem bírta tovább, közölte, hogy kinyiffantom a tévét, ha állandóan áramtalanítom. Engedett magának egy nagy kád vizet, és beleült.