Szeretjük a szépfiúkat?

„Olyan gyönyörű az a fiú!” – hangzik el gyakran a rajongó töltetű mondat tinilányok szájából kilépve a szórakozóhely, iskola, esetleg mozi kapuján. Engem ettől a kijelentéstől mindig is kirázott a hideg: hogy lehet egy fiúra azt mondani, hogy gyönyörű?!

Egy férfi szerintem lehet helyes, sármos, különleges, érdekes, igényes, karakteres, mondhatjuk rá, hogy jól néz ki, hogy nem néz ki jól, de mégis vonzó, szóval számos kifejezéssel illethetjük az erősebbik nem tagjait, de a gyönyörű azért mégiscsak túlzás…

…gondoltam egészen egy hónappal ezelőttig, amikor is megismerkedtem azzal a fiúval, akire életemben először bátran használtam ezt a jelzőt. Tökéletes arc, tökéletes idomok, tökéletesen kihangsúlyozva a tökéletes ruhákkal – mi a tökéletes külső ismérve, ha nem ez? Valami azonban mégis hibádzott a tökéletes adonisz gyönyörűségében.

Fogjuk meg a dolgot egy kicsit más végénél. A divatreklámokban szereplő férfiak tökéletesek, de ezekről a képekről tudjuk, hogy hosszú beállítások, sminkelések, ne adj isten retusálások eredményei. Tehát az óriásplakátokról és a Barátok közt szüneteiből ránk mosolygó gyönyörű férfi több órás, egész stábos munka végterméke.

Ugyanez elmondható a női modellről is, viszont a gyönyörű jelzőt nemcsak a dezodorok társaságában feltűnő gyengébbik nem képviselői, hanem a kettes villamos közönségét képező asszonyok közt is bőkezűbben osztogatjuk. Ez minden bizonnyal azért van, mert a nő szerepköréhez tartozik, hogy gyönyörű legyen, és nem a férfiéhoz!

A szépség nagyon kényes, relatív és nehezen megfogható fogalom, de beszélhetünk „standard szépségről”, amit többnyire az épp aktuális divat és ennek közvetítői, a reklámok sugallnak. Ahhoz, hogy valaki ehhez minél jobban közelítsen, nap, mint nap alá kell vetnie magát azoknak a procedúráknak, amin egy modell is átmegy, mielőtt lencsevégre kapják. Egy nőnél azonban sokkal természetesebb, ha borotválja a lábát, festi a haját, nagy műgonddal válogatja össze aznapi öltözékét, mint egy férfinél…