Szexuális ragadozók garázdálkodnak a neten!

Ami a Facebookot illeti, alig találni olyan véleményt, amely nem tartaná az oldalt egyértelműen a stalkerek paradicsomának. Követhető innen a felhasználók múlt- és jelenbeli szerelmi élete, kapcsolatrendszere, hitvilága, érdeklődési köre és sok minden más – míg az ember dönthet úgy, hogy számos adatot nem ad meg magáról, a több mint kilencezer fajta apró program, amelyet gombnyomásra telepíthetünk profilunkra (a pókerprogramtól kezdve meglátogatott városaink listáján keresztül érdeklődési körünk aprólékos részletezéséig), számos privát részletet mutathat meg ismeretleneknek. Zavarónak tekinthetik egyesek azt is, hogy profilunk legapróbb változtatásáról is hírt kapnak ismerőseink.

Még nyugtalanítóbb volt sokaknak az a Facebook Beacon kezdeményezés, amely publikussá tette, hogy a program partneroldalain a felhasználók mit csináltak. Az érintettek személyiségi jogaikra hivatkozva, jogosan háborodtak fel azon, hogy ismerőseik figyelemmel kísérhetik például vásárlásaikat, s a botrány akkorára dagadt, hogy a november 20-án meghirdetett rendszert december 5-én a Facebook kikapcsolhatóvá tette – ezt Mark Zuckerberg alapító nyilvános magyarázkodása követte.

Nem csupán közösségi oldalakon, illetve a Google-n lehet utána nézni a keresett személyeknek.

Minden országban vannak saját átfogó közösségi oldalak (itthon az iwiw.hu, a HotDog vagy éppenséggel az ld50.hu is hasznos alapnak bizonyulhat), külön figyelmet azonban a német Stalkerati érdemel – a közösségi oldalkereső egy név megadásával egyszerre gyűjti össze több helyről az adatokat. Itt sikerült ráakadni arra a Pipl nevű rendszerre, amely a Google-től eltérően a „deep web”-ben, azaz a Google találati listáin igen távol megtalálható (ha egyáltalán megtalálható) oldalakban keres adatokat.

Forrás: www.ujszo.com