Szilveszteri láz

A kötelező ünneplésre alkalmat adó események közt (ide értve például a szülinapot és a karácsonyt) a legrosszabb talán a szilveszter. Mert míg a karácsonyra a meghitt, nyugis szertartás jellemező, a születésnapját pedig ki-ki másképp ünnepli, a szilveszter a kötelező duhajkodás éjszakája.

Tapasztalataim alapján nincs rosszabb buli egy félresikerült szilveszter éjszakánál. Ilyenkor ugyanis különlegesen jó társasággal, rendhagyóan magas alkoholszinttel, kiemelkedően spéci helyen kell elvernie az embernek az isten pénzét – tartja a tévhit.

Rákészülünk, megszervezzük, körbetelefonáljuk fél Budapestet, félreteszünk rá x ezer forintot, beszerezzük a szükséges segédeszközöket (pár liter sör, bor, vodka), egy órát szobrozunk a tükör előtt, még ötödszörre is lecsekkoljuk, hogy tényleg elraktuk-e az ötezer forintos belépőnket, aztán jön, aminek többnyire a túlszervezett dolgoknál jönnie kell – a csalódás.

Jó ízlésű embernek már maga a város sokkot jelent 31-én éjszaka. Gondoljunk csak a Nyugati aluljáróban összecsődülő, dudáló tömegre, arra a buszon sugárban hányó srácra, aki már tavaly is elkapott és a karácsonyi Westend hömpölygést tromfoló utcai áradatra. Ezek a jelenségek mind a kötelező duhajkodás végtermékei.

Aztán, ha nagy nehezen lesodródunk a célhelyre, jönnek a további megpróbáltatások: a házibuli házigazdájának házi karácsonyfája alatt telehányt lavór esztétikuma, az elektronikus zene taktusaira ütemesen fél méteres sugarúra táguló szembogarak egymásutánja, és a kényszeres megkészülés egyéb tünetei teszik emlékezetessé az újév első éjszakáját.

Lehet máshogy is csinálni, csak ahhoz le kell vetkőzni azt a tévhitet, hogy az évnek ezen a napján úgy, de úgy be kell rúgni, szívni, ekizni, spurizni, kokszozni, hogy 365 napig megemlegessük. Ha elfelejtjük a szilveszternek ezt a "muszáj" vonását, még akár ünnep is lehet…