Színében él a nyár
Egy-két évvel ezelőtt új téli hobbira tettem szert: a városban járkálva, buszon vagy a metró mozgólépcsőjén utazva azzal szórakoztatom magam, hogy megfigyelem, hogy az emberek hány százalékán látok színeket. Az eredmények elég hervasztóak…
De ősszel és télen miért nem akarunk kommunikálni, miért nem akarunk többet mutatni magunkból? Ha bezár a természet „bazár”, akkor szükségképpen nekünk is be kell fordulnunk? A saját hangulatunkat is, sőt elsősorban azt, határozza meg, hogy milyen színeket öltünk magunkra. Azért, mert a természet ilyenkor nem adja a jókedv alá a lovat, még nem kell feltétlenül komorságba burkolóznunk. Ha legalább színekkel kicsit vissza, vagy előre tudjuk hozni a tavaszt, miért ne tennénk meg?
Hozzászólás zárolva.