„Téged is várnak az úttörők Villányban!”
Olyan sok rossz borral találkozhattunk a régi rendszerben az üzletek polcain, hogy igazi, örömteli sokkhatásként érték a borszeretőket, amikor megjelentek – elsősorban az éttermekben – az újkori magyar borászat „első úttörői” Villányból.
Nehéz hát felsorolnom, mit is kóstoljanak, ha arra járnak. Legszívesebben azt mondanám mindent. Ehhez azonban idő kell, nem is kevés. Így engedjenek meg egy teljesen szubjektív felsorolást, a villányi kedvenceimből.
Tiffán Ede a cabernet franc mestere, a Cuvée Carrisimae – melyet feleségének ajánlott – a legszebb házasítás – szerintem.
Gere Attilánál a cabert sauvignont kell feltétlenül megkóstolni, bármelyik évjáratban.
Gere Tamás pinot noir-ja volt az első a hazai fajták közül, így máig a kedvenceim közé tartozik
Bock József kékoportója (bocsánat most már portuguiser-nek hívják), pont olyan, mint a borász: robosztus, zamatos, életvidám.
Ha pedig – akár Budapesten, akár Villányban – Polgárékkal találkozom, azonnal előkerül egy palack kadarka siller. A pompás, nemes vörösborok és az isteni Aranyhárs ellenére, mellett e nemesen egyszerű bor az igazi kedvencem. Mert – bár sokan kísérleteznek azóta már az országban – ilyen pompás sillert senki másnál nem ittam még.
Villány sokat fejlődött az elmúlt másfél-két évtizedben. Sok új borászat alakult, sokuk imponzánsabb is, mint az említettek. Én azonban mindig hű maradok az úttörő villányi ötös fogathoz.
Hozzászólás zárolva.