Tente-baba-tente
Tapasztalatból mondom, nem ismerek olyan gyermeket, aki szeretne ebéd után aludni. Van, aki megszokta, van, aki harcol ellene. Van, aki beletörődik, hogy muszáj, van aki dühöng, és küzd, hogy ne kelljen. Pedig milyen jó dolog, ebéd után aludni!
Minden gyermeknek szüksége van megfelelő mennyiségű alvásra. Ha nem alszik eleget, ingerlékeny lesz, kezelhetetlen és rosszkedvű. Az ingerlékenység és a fáradtság közti kapcsolat nem egyértelmű egy gyermek számára. Rá kell vezetnünk arra, hogy ha nem alszik eleget, ha nem piheni ki magát, ilyen feszült és ideges lesz, aminek általában vita és veszekedés a vége. Ezt persze senki sem szereti! Igaz?
A lefekvési szokások kialakításával már közelebb kerültünk a sikeres akcióhoz. Ha minden nap ugyanazokat a lépéseket tesszük elalvás előtt, a gyermek biztonságban érzi magát, van elég ideje átállni a nyüzsgésből a pihenésre. Szépen, lassan megnyugszik és könnyebben fog ágyba bújni. Törekedjünk arra, hogy a lefekvés élvezetes esemény legyen, ne pedig egy csata eredménye.
Lehetséges, hogy azért nem akar lefeküdni gyermekünk, mert pontosan tudja, hogy a felnőttek, vagy nagyobb testvérek tovább szórakoznak – nélküle. Ő persze nem szeretne kimaradni semmi jóból! Fennmaradni sokkal kellemesebb! Próbáljuk az egész családot rávenni arra, hogy pihenjen, ha nem is alszik, legalább valamilyen csendes elfoglaltságot keressen. Nálunk ez tökéletesen működik. Míg a kicsi, aki 1,5 éves, alszik, a nagyobbak is elvonulnak, és elfoglalják magukat egy csendes játékkal. A legjobban azt szeretik, ha könyvet nézegetnek a saját ágyukban. Ők is pihennek!
A kicsi fekhelye, szobája barátságos legyen! Ha nem érzi jól magát benne, nem is alszik ott szívesen. Segíthet kiválasztani a párnahuzatot, a takarót, választhat magának valamilyen állatkát, akihez hozzábújik, ha úgy érzi. Így biztosan örömmel megy lefeküdni.
Hogy kinek mennyi alvásra van szüksége, az változó. Nem lehet rá receptet írni, a szülőnek kell felmérnie, hogy kell-e délutáni alvás, vagy már nincs szüksége rá a gyermeknek. Azért az általános álláspont az, hogy amíg a gyermek iskolába nem megy (6-7 éves kor), testileg, lelkileg szüksége van a délutáni pihenésre. Sok kisgyermeknek az iskola első osztályában is szüksége lenne alvásra, van, ahol ezt tudják is biztosítani. Egy kicsit le tudnak dőlni egy kispárnára, a padra, ez már segít átvészelni a napot. Pihen a testük, pihen az idegrendszerük!
Hozzászólás zárolva.