Tud harcolni a magyar!
1956 óta rendkívül sokat változott a világ, az emberek, a sajtó. A sajtótermékek 1956-ban a Rákosi-Gerő-Farkas diktatúra hivatalos szószólóiként, mint a hatalom kiszolgálói működtek.
A szabad szólás követelése 23-án így jelent meg: "Vesszen az önkény, éljen a törvény!" A 16 pont közötti legfontosabb követelések egyike volt a "Szabad sajtót!"
Szinte hihetetlen, hogy az október 24-én megjelent Szabad nép, a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja és az esemény-beszámolók között egyáltalán nem tájékoztattak a Magyar Rádiónál eldördült ÁVO-s sortűzről.
Október 23-a után a lapokból eltűnt az impresszum, és az addig ismert pártújságírók alig írták ki a nevüket.
A Magyar Rádió miközben klasszikus zenét sugárzott, addig Budapest utcáin a felkelés során ártatlan emberek haltak meg.
Majd pár nap elteltével, történt valami… Megjelentek a párt engedélye nélküli lapok, amelyekben más hang hallatszik már. "12 éve hajtanak bennünket, mint a barmokat, mégis koldusok vagyunk." "Továbbharcol az utca, míg szabad nem lesz a Magyar!"
Csupán egyetlen lap felelős szerkesztője Obersovszky Gyula vállalta, hogy lapját, az "Igazságot"-ot nevével jelentette meg.
A forradalom leverését követően megkezdődtek a véres megtorlások. Több újságírót börtönre ítéltek, meghurcoltak. Majd szép lassan visszarendeződött a pártsajtó.
Most, 2009-ben, ha visszatekintünk a múltra, és szembenézünk a jelennel, a mai szabadságra, büszkék lehetünk magunkra.
Forrás: Murányi László könyve alapján
Hozzászólás zárolva.