Túlélő kalauz gólyáknak. Ezekre nagyon figyelj!
A felsőoktatásban eltöltött két évből származó tapasztalatom alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyetemen nem maga a tanulás nehéz, hanem amíg az értelmiségi ember gyereke eljut addig, hogy indexét a tanár kezébe nyomhassa. A vizsgához vezető út ugyanis végtelen számú aknával van kikövezve…
Vigyázat a hiányzásokkal!
Bármennyire is tűnik lazának a felsőoktatási rendszer óralátogatási kötelezettsége a középiskola után, ez a témakör jelöli az egyetemek, főiskolák leggyakrabban előforduló buktatóját. Gyakorlati órája válogatja, hogy mennyit lehet hiányozni, de ha ezt a keretet átlépjük, a tanár megvonja tőlünk a jegyet, vagy a vizsgázás lehetőségét. Ilyenkor ugrik a tervezett kredit-ütemterv, és ha pechünk van, akkor az ösztöndíj is.
Határidők!
Általában a beiratkozáskor mindenki kézhez kapja az aktuális tanév rendjét tartalmazó naptárat. Ebben olyan létszükségletű információkat találunk, mint például, hogy meddig kell leadni az indexeket. Ha ezt nem tartjuk be, akkor csak kisebb-nagyobb összegek befizetése ellenében pótolhatjuk az elmaradást. Ha valamilyen támogatásra pályázunk, akkor is kérdezzünk utána, hogy ezt meddig tehetjük meg, mivel ha elkésünk, tetemesebb summákról csúszhatunk le.
Ha ezeket a szabályokat betartjuk, akkor nagy esélyünk van rá, hogy az első szemesztert túléljük. De az általános tudnivalók szem előtt tartása mellett mindig járjunk körültekintően: kérdezzünk, és ha valami nem 100 százalékosan tiszta, inkább szánjuk rá magunkat egy több órás sorban állásra a TO, vagy más hatalmak ajtaja előtt, minthogy rálépjünk az ominózus mező valamelyik aknájára!
B.B.
Hozzászólás zárolva.