Üdülési jogot vennék. Mire figyeljek?
Valljuk be, az üdülési jog (timeshare) kapcsán sokan úgy kommentálják telefonos hölgyek hónapokig kitartó invitálását, hogy „ja, én nem dőlök be”. Olyannyira nem, hogy a vendéglátással egybekötött „temékbemutatókra” el sem mennek, nemhogy az ott hallottak-látottak alapján mérlegelnék, hogy hosszabb távon melyik a hasznosabb befektetés: a saját nyaraló, avagy apartmanbeli üdülési jog itthon vagy külföldön, netán évente egy-két hetes nyaralás valamelyik tengerparton.
Az ügyvezető titkár azonban úgy véli, mára változott a helyzet. S bár a hazai mentalitás még mindig nem fogadta be teljesen a timeshare-értékesítési szisztémát, a szakmai szervezetek és a törvényi szabályozás létrejötte, a tapasztalatok nyomán, s nem utolsósorban a rendszer fejlődése kapcsán mind többen ismerik fel a benne rejlő előnyöket. Fábián Attila szerint ebben nagy szerepe van az 1994 óta tevékenykedő egyesületnek – amely kivette részét a timeshare széles körű, reális megismertetésében, népszerűsítésében, a tanácsadás bevezetésében, a félrevezető információk kiszűrésében, a tulajdonosok és a cégek között felmerülő panaszügyek megoldásában -, valamint a jogi háttér – az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről szóló 20/1999. (II. 5.) számú kormányrendelet – megszületésének is.
Vannak még gondok
Bár a kilencvenes évekhez képest jelentősen csökkent a fogyasztói – üdülésijog-tulajdonosi – panaszok száma, még ma is akadnak problémák.
A legtipikusabb, visszatérő gond dr. Baksa Csilla, a Fogyasztó Védelmi Főfelügyelőség jogi előadója szerint a hosszú távú – a rendelet szerint legalább 3, de a gyakorlatban általában 30 vagy 99 éves – időtartamból adódik. Az üdülési jogot megvásárolók ugyanis egy idő után kénytelenek szembenézni azzal, hogy évek óta mindig ugyanarra a helyre kell visszajárniuk; vagy például időközben nyugdíjasok lettek, így kevesebb a pénzük a nyaralásra, és gondot okoz az évente befizetendő fenntartási díjak kiegyenlítése. Így érthető, ha vannak, akik meg szeretnének tulajdonuktól szabadulni (ennek alátámasztására elég kinyitni a napilapok hirdetési oldalait!). Ez azonban nem megy könnyen, még akkor sem, ha a rendszeren belül szeretnék ezt megtenni.
Gyakori vitás kérdés szolgáltató és vásárló között a szerződéstől való elállás ideje is, pedig a vonatkozó kormányrendelet 8. paragrafusa ezt világosan meghatározza. Eszerint a fogyasztó a szerződés vagy az előszerződés megkötésétől és egy példányának a részére történt átadásától számított tizenöt napon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől vagy az előszerződéstől. Ám ha az értékesítő a szerződéskötést megelőzően nem bocsátotta a fogyasztó rendelkezésére a rendelet 4. paragrafusában meghatározott írásbeli tájékoztatót, vagy azt nem a rendeletben szabályozott nyelven, akkor az elállásra nyitva álló határidő már 30 nap.
Hozzászólás zárolva.