Üdülési jogot vennék. Mire figyeljek?
Valljuk be, az üdülési jog (timeshare) kapcsán sokan úgy kommentálják telefonos hölgyek hónapokig kitartó invitálását, hogy „ja, én nem dőlök be”. Olyannyira nem, hogy a vendéglátással egybekötött „temékbemutatókra” el sem mennek, nemhogy az ott hallottak-látottak alapján mérlegelnék, hogy hosszabb távon melyik a hasznosabb befektetés: a saját nyaraló, avagy apartmanbeli üdülési jog itthon vagy külföldön, netán évente egy-két hetes nyaralás valamelyik tengerparton.
Az elállásra nyitva álló határidő lejárta előtt az értékesítő semmilyen jogcímen nem követelhet, és nem fogadhat el pénzt. Ha a vásárló szabályosan él elállási jogával, az értékesítő csak a szerződéskötésből eredő kárának – például a szerződés elkészítése és fordíttatása költségeinek – megtérítését követelheti, feltéve, hogy ezeket a szerződésben megjelölte.
A rendelet szerint egyébként a szerződést írásba kell foglalni, és ha az ingatlan fekvése szerinti állam hivatalos nyelve eltér a szerződés nyelvétől, akkor a szerződésnek az ingatlan fekvése szerinti állam hivatalos nyelvén készült, hitelesített fordítását is a vásárló rendelkezésére kell bocsátani. Vita esetén az értékesítőt terheli annak bizonyítása, hogy mindezt teljesítette, és azé is, hogy a szerződésből esetleg hiányzó, kötelező tartalmi elemeket a fogyasztóval írásban és mikor közölte.
Döntési szempontok
Mindezek után felvetődik a kérdés, miért érdemes, és hol üdülőjogot vásárolni? Mik az előnyei a timeshare-nek a hagyományos package-üdülésekkel vagy a saját üdülőingatlan vásárlásával szemben?
A szolgáltatók oldaláról természetesen számos érv hangzik el mellette. Ilyenek például, hogy a rendszerrel azok számára is elérhetővé válnak a minőségi hazai és divatos külföldi tengerparti üdülők, akik hasonló nívós tulajdont nem tudnának vásárolni; hogy az üdülőjog-tulajdonosok előre bebiztosíthatják üdüléseiket, de csak a számukra szükséges időt kell kifizetniük; vagy hogy nem kell aggódniuk a szálláshely minősége miatt, hiszen ismerik azt. S persze érv az is, hogy a befektetés rendkívül gazdaságos, mivel az évnek csak arra az időszakára vonatkozik, amelyet a tulajdonos ténylegesen kihasznál; valamint hogy a befektetés költsége nem több, mint amit egy átlagos család 4-8 év alatt nyaralásaira fordít.
Az egyesület titkára azonban hangsúlyozza: az üdülési jog kiválasztását megelőzően mindenki alaposan gondolja át saját és családja üdülési szokásait. Gondosan válassza meg az üdülőingatlan helyét – ország, város, tengerpart stb. -, a timeshare-apartman méretét – stúdió, egy vagy két hálószobás apartman stb. -, az üdülő szolgáltatásainak körét, az üdülőjog időbeosztását – fő-, elő- vagy utószezon -, az évente üdüléssel eltölthető hetek számát, az évente fizetendő fenntartási költség nagyságát, valamint az üdülőhelyre eljutás költségeit.
Hozzászólás zárolva.