Vajon mit akar a férfi? Feleséget vagy bejárónőt?

Egyesek a főzést is kimondottan nőies foglalatosságnak tartják. Egy 2001-ben készült felmérés szerint a nőknek 51, míg a férfiaknak csupán 7%-a süt, főz naponta. A nők 5, a férfiak 46%-a nem főz soha.

 Mert a teremtés koronája gyakran arra hivatkozik, hogy elvégzi ő becsületesen a „komoly és férfias” munkákat, úgy mint izzócsere, fűnyírás, kerékpárjavítás… Csakhogy hányszor kell mosogatni, főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni…, s ehhez képest, hányszor, mondjuk, füvet nyírni meg biciklit szerelni?

Örvendetes tény viszont, hogy főleg a fiatalabbak körében egyre többet vállalnak át a gyermeknevelésből, a szülői feladatokból a férfiak.

Az élet amúgy is tele van bajjal, stresszel, minden úgy felgyorsult, amitől azonban a dolgok nem váltak egyszerűbbé. Éppen ezért nem lehet csak a nők vállára tenni a házimunkák nagy részét. Igenis szükségük van szabad időre, amit lehetőség szerint hatékonyan használhatnak ki, hogy néha-néha kiléphessenek abból a mókuskerékből, amelybe a munkahely és a háztartásvezetés közti ingázás során kerültek.

Meg kell szervezni számukra a rendszeres kikapcsolódást, hogy aztán újult erővel folytathassák a napi feladatokat.

Tehát a feleségek, családanyák időnkénti felmentése legalább olyan érdeke a családnak, mint neki magának, ha nem nagyobb.

 Jól tudjuk már, hogy mint minden az életben, a nagy szerelem is átalakul, a mézeshetek mámora, a nagy lobogás elmúlik, marad a napi taposómalom, a sok munka, gond és mindaz, ami e mögött áll, a szeretett család.

Ám az igazi férfi, aki szereti és főként tiszteli nejét, partnerét, nem hagyja, hogy megszakadjon a házimunkákban, míg ő mondjuk meccset néz.

Mint az élet minden más területén, a férfi és a nő kapcsolatában is kizárólag a fontos emberi értékek, tehát a szeretetté szelídült szerelem, a bizalom, a tolerancia, a kölcsönös megbecsülés számítanak igazán.