Valaki meghalt értünk…

Mi is ezt tesszük ezen a héten az Életformán: a városból kiszabadulva kicsit megnézzük, milyen is a természet. Mármint az igazi – nem betonfalakkal és autókkal, hanem állatokkal és növényekkel. Persze ha gonoszak akarnánk lenni, valójában a városban is élnek állatok – na nem akarunk megsérteni senkit, de érdemes elgondolkodni azon, vajon mi tesz minket emberré, ha nem tudunk egymásra odafigyelni, empatikusak lenni, és… emberségesek lenni.

Na de mit árul el rólunk a természet? Például milyen információt lehet kihámozni abból, hogy az ember milyen fát rajzol? Vagy abból, hogy melyik a kedvenc állata? Érdekes, de megdöbbentő részleteket tudhat meg az elefántokról, a Föld talán egyik legkülönlegesebb és legtitokzatosabb fajáról.

Ám sok mindent megtudhat az elefántnál jóval kisebb állatokról is, amelyeket talán nem fogadunk olyan nagy örömmel: ilyen a bélgiliszta, amely emberek százainak okoz kellemetlen, sőt veszélyes tüneteket. Ez egyébként a növényekre is igaz, Magyarországon ezrek szenvednek ilyenkor, tavasszal a szénanáthától. Ezen a héten tippeket kaphat arról is, hogyan enyhítheti a kellemetlenségeket.

Ám érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy mi vajon mivel ártunk a természetnek. És hogy pár éven belül egyáltalán lesz-e minek ártanunk. Mert hogy természet mintha valahogy már a végét járná…

És ha már itt a tavasz, egy kicsit rázzuk le magunkról a téli rosszkedvet, és legyünk vidámak! Ha kell, öltözzünk be erotikus nyuszinak, vagy éppen szexis leopárdnak! Terveljük ki előre, hogyan fogunk megszabadulni a nemkívánatos locsolóktól, és milyen finomságokkal fogjuk várni azokat, akiket tényleg szeretettel várunk.

És végül: ne feledkezzünk el a húsvét lényegéről. És az nem a locsolkodás, nem a hímes tojás, hanem valami egészen mélyebb és szent dolog. Valakit keresztre feszítettek a bűneinkért, valaki meghalt, és valaki feltámadt. Értünk. Érted és értem. Éljünk úgy, hogy létünk egy nagy köszönet legyen…