Válassz életet!

„Válaszd az életet! Válassz szakmát! Válassz karriert! Válaszd a családot! Válaszd a … nagyképernyős tévét, válassz mosógépet, kocsit, cédéjátszót és elektromos konzervnyitót! Válaszd a jó egészséget, alacsony koleszterolt és a fogászati biztosítást! Válaszd a fix kamatozású jelzálogkötvényt! Válassz szabadidőruhát és hozzá illő táskát! Válaszd a barkácsolást és a vasárnap reggeli tűnődést arról, hogy ki vagy!”

Ezekkel a sorokkal kezdődik a nagy sikerű, mára kultuszfilmmé avanzsált Trainspotting. A film egy csapat heroinista srácról szól, akik élet, szakma, karrier, család, TV, mosógép, kocsi, cédéjátszó és elektromos konzervnyitó helyett a drogot választják. Igen, van egy ilyen opció is. A film sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy az én generációmban sokan választják ezt.

Na de nem a mai fiatalok mámor mániájáról akarok diskurálni. Igazából a „Válaszd az életet!” mondat ütött szöget a fejembe. Persze a film kontextusában ez a felszólítás megállja a helyét – már amennyiben rábólintunk, hogy a napi adagért folytatott élet-halál harc nem minősül életnek -, de ha kicsit hétköznapibb vizekre evezünk, a mondat úgy hangzik helyesen, hogy „Válassz életet!”.

A döntések sorozata csiszolta individuum szinte minden percben választ. Az egészen kicsi dolgoktól (csoki vagy vanília?) az egészen nagyokig (munka, férj/feleség) ez az aktus határozza meg az embert. Csoportokba is választásaink alapján kerülünk be. A csoporttagság elárul rólunk egyet s mást, de míg saját önálló gondolkodásunkat igyekszünk kihangsúlyozni, addig másokat gyakran azonosítunk a csoporttal, amelybe tartoznak. Pedig ritka az olyan kör, ami tagjai életét minden lehetséges területen meghatározza. A szekták ilyenek, azokból pedig hál’ Istennek nincs olyan rengeteg.

Szóval hajlamosak vagyunk arra, hogy azzal, hogy egy csoporthoz tartozónak tekintünk egy embert, a csoportról kialakult sztereotípiák mindegyikét rávetítsük. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az individuumnak mindössze annyi teendője van, hogy kiválassza a csoportot, aminek tagja szeretne lenni, és onnantól már nem kell bajlódnia identitása csiszolgatásával. A csoport előírja a viselkedés, az ízlés, a gondolkodás szabályait, így a beépült tagoknak nem kell sokat vacilálniuk. Nem kell dönteniük. Nem kell választaniuk.