Vége a Garda-tó kalandnak!
. Az én utolsó hetem viszont nem éppen a relaxálásról szólt…Augusztus 15-én jött az infó a kemping főnöktől, hogy aznap(!), hármunk közül, valamelyikünk szerződése lejár. Természetesen én voltam a „szerencsés”, …
Az izmaim is haza kívánkoznak már, nem beszélve a bal lábszárcsontomba nyilaló, rendszeres fájdalomról, amit egyre nehezebben tudok leplezni a szín-kínpadon az 50 centes animátor mosollyal. Nemcsak az én végtagjaim érzik a szezon végét, így egy-egy show után a kollegákkal együtt bicegünk el a közönség szeme elől. Legutóbb egy német kissrác a „give me a five” felszólításra egy jól irányzott döféssel majdnem kibökte a jobb szemem, úgyhogy az egyik szemem sír, a másik üveg állapotban vehetek búcsút reanimálódásra kiéhezett, szanatóriumi osztagomtól.
Hozzászólás zárolva.