Mivel annyira fiatalok az újabb átváltozásnál ismét 30 évet mentek előre az időben. Bence gyönyörűnek találta Adélt és a ráncokról azt mondta: „Ez az igazi életünk története. A ráncok, a májfoltos kezek.” Adél eleinte nem is talált szavakat, aztán azt mondta, Bence egy keves nagypapa. „Szeretetre méltó, szép öregember vagy, szívesen élnék veled. A ráncaid mesélnek. ”
Ha ezt a kort megélnék, méghozzá együtt, az azt jelentené, hogy 68 évet töltöttek el egymással és ezt nem találják elképzelhetetlennek. Adél úgy gondolja, hogy a gyerekeikért, unokáikért megéri – elragadtatottan festette le az ideális képet a családjukról.
Bence csodálatos szerelmi vallomást tett Adélnak, amiben benne volt, mennyire szereti, milyen csodálatos anyának tartja és köszöni, hogy boldoggá teszi őt. Így látja életük történetét:
„Abban biztos vagyok, hogy akkor is összetartozunk majd, de a hogyant nem tudom. Talán az kell ahhoz, hogy együtt maradjunk, hogy folyamatosan átértékeljük a dolgainkat. Abban is biztos vagyok, hogy később sokkal közelebb leszünk egymáshoz. És nem tudom hogy, de valahogy együtt csináljuk végig ezt az utazást.”
Hozzászólás zárolva.