A nyitott házasságról beszélgettünk Bácskai Juli pszichológussal

• Ismerek olyat, aki új ágyneműt vetetett, kidobálta a törölközőt és mindent, amihez a szerető érhetett.  Bevallom, akkor én ezt rendben lévőnek éreztem, most csak mosolygok rajta.

• Látod, ez egy jó analógiája annak, hogyan változik a hűséghez/megcsaláshoz való viszonyunk, vagyis az értékrendünk.

• Ismerek olyanokat, akik nyitott házasságban élnek, és láthatóan működik, mert felállítottak egy szabályrendszert. Hogy nem lehet az ő közös idejükben mással találkozni, hogy kotont kell használni, meg kell mutatni a másiknak, kivel lesz az aktus és be kell számolni róla. De talán a legfontosabb, hogy: mindenkivel csak egyszer lehet lefeküdni, hogy ne alakuljon ki kötődés.

• Szinte hibátlan, egyet kivéve: a szexről nem beszélgetünk mással! Ez nem elegáns, de főleg nem etikus! Azt se meséljük el, ha jó, azt se, ha rossz. Barátnak se! Nem szabad kiadni a másikat! Arról nem beszélve, hogy ez egy kis ország, bármikor előfordulhat, hogy összetalálkozol valakivel, akiről tudsz valami intimitást – rosszabb eset, ha ő tud rólad… Persze vannak, akik ebben élvezetet találnak, mert egyfajta voájörködés, ha elképzelem, mit csinált valaki mással a párom.

• Tehát a nyitott kapcsolat ok?

• Ha nekik ok, akkor ok. Akkor nem az, ha valamiféle külső motiváció van benne. Például sznobság, hogy ez olyan felvilágosult dolog, csináljuk mi is. Vagy egyfajta vetélkedés, akár a másikkal, hogy kinek lesz több külső partnere, vagy a barátokkal, akik így élnek. Az is csúnya, ha azért vonunk be valakit, hogy kibeszélhessük. És szörnyű, ha csak azért megyünk bele, hogy megtartsuk a másikat. Ez utóbbit felejtsük is el, nem fog működni… De ha valóban a kíváncsiság hajt és nem bántom meg a másikat, mert még ’engedélyem’ is van rá, akkor miért ne? A kíváncsiság egy megbocsájtható motiváció. De azért nem egyszerű ez. Mert, ha van egy házastársam, hova viszem a szeretőt? Azt azért mégse mondhatom, hogy: drágám, ma lesz egy kis akcióm 4-től 7-ig, ugyan ne gyere már haza….

• Elképzeltem a jelenetet és beleborzongtam. És ebből jön a kérdésem: nem előfeltétele a nyitott házasságnak az, hogy már ne szeressem a másikat? Úgy értem, szenvedéllyel. Mert ha én igazán szeretek, a tudatba, hogy a szerelmem most Mancikával van, beledöglöm.

• Akkor egy biztos: ez a műfaj nem neked való. Két dolog biztosan kell hozzá: bizalom és önbizalom. Bizalom abban, hogy azzal, hogy legalizálom a kapcsolatból való kikacsintást, nem él vissza, és tud mérlegelni a párom, mi éri meg, mi nem. És bizalom abban az értelemben is, hogy nem hoz haza valami fertőzést. De még ennél is fontosabb az önbizalom. Hogy azt tudom mondani magamnak:

én vagyok annyira első számú királynő, hogy nyugodtan kölcsönadhatom a páromat a hercegnőknek, szolgálóknak, mert úgyis hozzám jön haza.

• Ha ezt az ember ki tudja mondani, akkor már nem is lesz féltékeny?

• Ha testével, lelkével, agyával maximálisan el tudja fogadni a nyitott kapcsolatot, akkor nem lesz féltékeny. A bizalom-önbizalom kettőse ki is zárja ezt.