„Állandóan mocskosnak ézem magam!”

Amíg a takarítás a heti rutin, a kézmosás és a fürdés pedig a mindennapi higiénia része, addig nincs baj. Amikor azonban naponta, vagy akár napjában többször is előkapja valaki a porszívót, portörlőt, felmosót, vagy állandóan rohan a fürdőszobába kezet mosni, hosszan tusolni és sikálni magát, akkor felmerül a kérdés a családban: normális ez?

A leírt jelenség sajnos nem csupán rigolya, hanem kényszerbetegség, melynek a tisztaságmánián kívül más formái is léteznek. (Például, ha valaki folyton visszarohan a lakásba, hogy elzárta-e gázt, leoltotta-e a villanyt, vagy egyáltalán bezárta-e az ajtót.)

A lakosság mintegy két százaléka, főleg nők érintettek kényszerbetegségben, mely a hangulati betegségek csoportjába tartozik, s közel áll a depresszióhoz. Az érintettek egyharmada depressziós, amikor betegségét megállapítják. Az is előfordulhat, hogy szorongásos kórképek vagy különböző fóbiák, esetleg pánikszindróma is társul a betegségükhöz.

Jó tudni! Akkor tekinthető komolynak a probléma, ha valaki egy napjából több mint egy órát fordít kényszercselekvésére. Legyen szó tisztaságmániáról, vásárlási lázról vagy egyéb függőségről, a betegek két fő csoportját kell megkülönböztetnünk: az egyik, aki isteni sugallatra, ötletszerűen, tudatalattija által vezérelten cselekszik, a másik pedig időhöz, helyhez, helyzethez kötve.

 Azonban mindkét esetben arról van szó, hogy a beteg elveszti realitásérzetét, szellemileg zavart, kétségbeesett és valami állandóságra, kapaszkodóra van szüksége a világban. Ám megőrzi tudatosságát, sőt néha annak is teljesen tudatában van, hogy a kávéfőző konnektorát kihúzta a falból, a kezei tiszták stb., mégis egy perc elteltével kényszert érez arra, hogy megismételje cselekedetét. Ellenkező esetben elviselhetetlen félelem lesz úrrá rajta.

Elég egy virágszirom ahhoz, hogy kitörjön rajta a pánik. Az ajtózárakat mindig azonos sorrendben csukja be, sosem vesz használt szappant kézmosáshoz, nehogy elkapjon valami fertőzést, elmozdítani valamit a régi helyéről kész katasztrófa. Az ilyen betegek az állandó félelem és ellenőrzés ketrecébe zárják önmagukat, egyik fő jellemzőjük a szkeptikusság.