Azt hiszed, hogy nincs több időd? Így még lehet…
Az év végi rohanásban tartalékaink kiürülnek, és a túlterheltség, kimerültség lesz úrrá rajtunk. Itt az ideje lassítani és végiggondolni, hogyan változtathatunk ezen az állapoton. Van néhány hasznos időgazdálkodási praktikánk. Még jól jöhet!
Sokan megvárják, míg egy kisebb – nagyobb betegség megálljt parancsol a rohanásnak. A táppénzes időszak és a szakorvosnál és gyógyszertárban töltött várakozás is megspórolható egy kis tudatossággal. Persze szükség van a tervezésre. Élhetünk a „mának”, így azonban hamar kimerítjük tartalékainkat. Hosszútávon érdemes kipróbálni néhány időgazdálkodási praktikát – tanácsolja Nádai Ivett pszichológus.
1. Papírra, tollra és egy jól megfogalmazott feladatlistára és határidőkre van szükség
Használhatja a naptárát, jegyzetfüzetét, mobilját, online naptárát. Akár okos telefonra írt mobil alkalmazást is letölthet a tervezés megkönnyítéséhez. Fontos, hogy a kisebb és nagyobb terveit is leírja. Azokat, melyeket megvalósíthatónak érez. Mindezt lehetőleg kritika nélkül. Ha úgy érzi, hogy versenyautót fog vezetni egy éven belül, jegyezze le. Akár külön is csoportosítva a napi, heti, havi, évi távlatban elképzelt teendőket, célokat.
2. Fontossági sorrend
Amint megvannak a teendői írásban vagy gondolatban, rendezze őket sorrendbe. Nézze meg reálisan mire mennyi idő szükséges egy-egy tevékenység kivitelezéséhez. Gondolja át, mikor tudja megvalósítani. Mik az emberi, anyagi, fizikai feltételei. Sokszor éppen az a bökkenő, hogy túl kevés időt adunk magunknak. Így fokozódik a stressz. Kalkuláljunk inkább hosszabb idővel. Így nagyobb sikerélményünk lesz. Másrészt érdemes türelmesnek lenni. Nem kell mindent azonnal megvenni, megélni, kipróbálni, megcsinálni. Osszuk be az időnket és élvezzük a munkáink eredményét. Zsebeljünk be minél több sikerélményt abból, hogy a teendőket lépésről lépésre kipipáljuk.
3. Halogatás helyett újrakezdés
Vannak dolgok, melyek újra és újra felkerülnek a listára. Esetleg már hetek óta az elintézendők között várnak a sorukra. Érdemes végiggondolni, vajon miért esik nehezünkre a szóban forgó teendő elintézése? Kezeljük saját kifogásainkat! Gyűjtsünk erőt, tűzzünk ki újabb határidőt és valósítsuk meg a ránk váró tennivalót. Legtöbbször a halogatás hátterében az állhat, hogy nem igazán fontos számunkra az adott dolog. Vagy mások elvárásának nem akarunk megfelelni: Nem akarunk elvinni valakinek egy könyvet, amit erőszakosan követel. Felnőttként helytállva az ilyen dacreakciókat igazán elengedhetjük vagy kimondhatjuk véleményünket. Máskor a saját félelmeink, negatív érzéseink miatt gördítünk akadályt önmagunk elé, így halogatva a helyzet lezárását. Pedig a megoldás elégedettséget és önbizalom növekedést eredményez majd. Emellett több energiánk marad számunkra fontos dolgokra.
4. Koncentrálás a feladatra és a másikra
Megdöbbentően sok idő megy el a lezáratlan feladataink újrakezdésével. Ezt komoly teljesítményvizsgálatok is igazolják. Értékes órákat vesztegetünk el. Amikor belekezdünk egy folyamatba, csináljuk végig. Ha tehetjük, ne hagyjuk félbe! Hiszen igazán időrabló lehet, amikor újra fel kell venni a „fonalat” a lezáratlan tennivalók esetén.
Mindezek mellett érdemes egyszerre csak egy dologra figyelni. Gondoljunk csak bele: a legjobb számítógép is „lefagy”, ha túl sok műveletet akarunk végrehajtani párhuzamosan. Az odafigyelésnek hosszútávon kedvező hatása van a kapcsolataink esetén is! Sokkal jobb érzés, amikor a másik ránk néz, velünk beszél. Kevésbé vonzó, amikor egy fontos beszélgetés közben a társunk vagy hozzátartozónk a rántást kavargatja, számítógépezik, tereget vagy a televíziót bámulja.
4. Pihenés, szünetek
A feladataink nagy részét sokkal rövidebb idő alatt elvégezzük kipihenten és jóllakottan. Az emberek időnként meg akarják spórolni munka közben a pihenő vagy az ebédidőt. Nem tartanak szünetet. Pedig sokkal jobban és pontosabban lehet dolgozni, amikor rövid szüneteket is beiktatunk. Ezeket érdemes úgy tölteni, hogy a szükséges hiányok (éhség, friss levegő, csend, mozgáshiány) pótlása mellett fel is frissüljünk. Akár munka közben is szellőztessünk, nyújtózzunk pár percet. Ha tehetjük, menjünk ki pár percre a friss levegőre, igyunk elegendő folyadékot. Hiszen álmosan, éhesen, szomjasan sokkal nehezebb koncentrálni. Feszültebbek leszünk, pontatlanabb és hosszadalmasabb a teendők elvégzése. Ha nagyon túl vagyunk terhelve, vegyünk ki szabadságot. Ne várjuk meg, amíg betegség miatt kényszerülünk pihenőre!
5. Időrablók kíméljenek
A társaságokban, munkahelyeken vannak, akik nem figyelnek oda mások időbeosztására. Ez talán nem is elvárható. A saját időnk és igényeink képviselete a mi feladatunk. Egy tárgyalás, megbeszélés során tisztázzuk le, mennyi időnk van pontosan. Tartsuk be következetesen. Kérhetünk gondolkodási időt akkor is, amennyiben sürgősen kell megoldani valamit. Ilyenkor is lassítsunk és úgy döntsük el, hogy vállaljuk-e a szóban forgó feladatot. Még akkor is érdemes ezt az utat kipróbálni, ha nem egyenrangú a kapcsolat.
Mondjuk főnök- beosztott, esetleg szülő- gyerek viszony esetén is.
Ilyenkor vázoljuk fel a másik félnek, hogy mennyi időt vesz igénybe az adott tennivalónk. Mondjuk el, hogy számunkra mi most az elsődleges. Jelezzük, hogy mikor tudunk időt szánni az aktuális kérdésre. Azt is vállaljuk fel, ha valamivel nem szeretnénk foglalkozni, mivel nem érint bennünket. Az igazán fontos dolgokra áldozzuk az időnket. Az időpazarló, számunkra lényegtelen emberekkel, dolgokkal nem szükséges foglalkozni. Azt az energiát fordítsuk a számunkra fontos emberekre és tevékenységekre. (Forrás: pszichológuskereso)
Hozzászólás zárolva.