Karácsonyi depresszió – hogyan segítsünk másokon?
Mindjárt itt a vidámság évadja – de mi van, ha mindennek mondhatjuk magunkat, csak vidámnak nem? Az ünnepeknél semmi sem szembesíti jobban az embert azzal a ténnyel, hogy az élet nem mindig örömteli és diadalmas.
Az egyedülálló emberek számára a karácsony és a szilveszter egy elszigetelő időszakot jelent. Az évnek ez az időszaka akkor is az átlagosnál több stresszt, zajt, aggodalmat és perpatvart jelent, ha barátok és család veszi körül az embert. Ha tekintetbe vesszük, hogy mindez ilyenkor az alapból problémát jelentő hosszú távú anyagi és munkahelyi gondokkal, családi konfliktusokkal vagy gyásszal párosulhat, akkor nem meglepő, hogy a depresszióval és öngyilkossággal foglalkozó segélyvonalak forgalma 10 százalékkal nő az ünnepek alatt.
Három emberből egy élete folyamán legalább egyszer megéli a depressziót, ami azt jelenti, hogy elkerülhetetlen, hogy környezetünkben valakit előbb-utóbb ne érintsen ez a lelki kórság.
A depresszió komplikált problémája gyakran fizikai betegségek mögött bújik meg: a krónikus fájdalom depresszióhoz vezethet, de a depresszió is produkálhat tartós fizikai fájdalmat. Olyan más pszichológiai tünetekkel is együtt járhat, mint a szorongás, a pánik rohamok, a megszállottság vagy a fóbiák, amik mind elmaszkírozzák a depressziót.
A depresszió legtöbb esetben gyógyítható, mégis az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint 2020-ra ez a pszichikai zavar lesz az elhalálozások második leggyakoribb oka. Ennek az a forrása, hogy a depresszióban szenvedő betegek általában 6 héten belül felhagynak az előírt kezelésekkel, tehát túl korán ahhoz, hogy teljes mértékben megoldják a problémát, és hogy megelőzzék a visszaesést.
A depressziós embereknek sokszor nehézséget jelent, hogy vállalják problémájukat, és segítséget kérjenek – éppen ezért nem árt figyelnünk barátainkra és családunkra ilyen szempontból. Ha aggódunk valaki miatt, biztosítsunk számos lehetőséget arra, hogy beszélhessen a gondjairól.
Az elszigeteltnek tűnő embereket hívjuk el társas eseményekre, és még akkor se hagyjunk fel az invitálással, ha esetleg elsőre, másodikra visszautasítják a meghívást (ami könnyen megeshet, mivel a depressziós embereknek általában nincs kedvük a társasághoz, vagy úgy érzik, hogy jelenlétük értéktelen).
Hozzászólás zárolva.