Milyen érzés meggyilkolni egy macskát?
Simogatást, szeretete vár, és képtelen nélkülem élni. Az sem zavarja, hogy legszívesebben odébbrúgnám. Nem tudom, miért, de egy macskát csak nőként tudok elképzelni.
Igen, amint azt előző alkalommal említettem, én is azon sokak közé tartozom, akik félnek a tükröktől, szembenézni önmagával, pedig, ha a pszichodrámát választod önismereti utadként, erre rákényszerülsz előbb-utóbb. Főleg, ha majdnem macskagyilkossá válsz…
Akkor miért adtam a fejem erre a módszerre?
A pszichodráma lehetőséget ad arra, hogy belső lelki tartalmaink, élményeink és konfliktusainkat megéljük, érzelmileg-testileg és gondolatilag is, és egyúttal rálássunk önmagunkra. Gondoljanak a színházi előadásra, amely hasonló módszerrel dolgozik, s mi nézőként szemléljük, éljük át a szereplők gondjait, érzelmeit.
Nos, a pszichodráma abban más, hogy mi magunk leszünk a szereplők. Kívülről ezek az önismereti játékok amolyan őrült fantáziavilágnak tűnnek, aki viszont benne van saját játékában, az nagyon is tisztában van vele: a játék pár perc alatt valósággá alakul át. Életed valóságává.
Tudni kell azonban, a pszichodrámázás amellett, hogy sokszínű, izgalmas és játékos feladat, mélyen felkavaró lehet. Például, ha a játék során ijesztő-gyilkossági gondolatok is megfordulnak a fejedben.
Nehéz szavakba foglalni, hogy mitől működik, hisz nehéz például egy édes gyümölcs ízét pontosan leírni, inkább azt javaslom, harapj bele! A következőkben e sorok írója első nagy játékát fogja bemutatni, amely valamelyest rávilágít arra, mi is zajlik egy ilyen csoportban, és mire számíthat az, aki e módszert kipróbálja.
Egy meditációs gyakorlat során két állat szimbólum, egy ló és egy macska (egy pozitív és egy negatív) jelent meg gondolataimban, melyekről szerettem volna megtudni, mit jelképezhetnek az életemben.
Minden szimbólumot egy-egy személy játszik majd el a csoportból. Kiválasztom tehát a legideálisabb lovat és macskát az én játékomhoz. Aztán pontosan bemutatom őket, tulajdonságokkal ruházom fel mindkettőt. Ezt oly módon teszem, hogy szerepet cserélek valamennyi résztvevővel l(mintegy belebújok a bőrükbe), ami lehetőséget ad arra, hogy később- kívülről szemlélve a játékot- úgy lássam, hallgassam meg saját magamat, ahogy ebben a szituációban a másik fél lát és hall engem.
Hozzászólás zárolva.