Mit csinálj, ha a párod a munka rabja?

A munkamánia fogalma nem új, már a 19. században ismerték. Okai között szerepelnek a gyermekkori sérülések. Ha a szülők elérhetetlen célokat tűznek ki a gyermek elé, aki, ha megfeszül, akkor sem kap dicséretet a fáradozásaiért, hajlamos lesz magasra tenni a mércét, és állandó teljesítménykényszerben élni. A kamaszkori frusztrációk is a munkába hajszolják a sértetteket. Ezen túl a mai világunk is felelős, hiszen a teljesítmény, a siker került a fókuszba, és ehhez szükség van az áldozatokra, a teljesítésre. De az okok között szerepel az egyéni ambíció is, az anyagi függetlenség, az egzisztenciális biztonság megteremtése.

Tény és való, hogy a legtöbben saját maguk kemény szorgalmának köszönhetik, amit elérték, hiszen alaposan odatették magukat, rengeteget dolgoztak érte. De van egy HATÁR! Mikor csak a munka van, és háttérbe szorulnak az emberi kapcsolatok, a szabadidős tevékenységek, a szórakozás, a pihenés, mikor az alvásra is csak 3-4 óra marad, akkor baj van: átvette a munka az irányítást. A fertőzés legfőbb mutatója az, ha nem tudsz mit kezdeni magaddal, ha nem dolgozol, és csak akkor érzed jól magad, ha a tevékenységedet végzed.

Ha magunk vagyunk, akkor kicsit könnyebb a helyzet, hiszen nem függ tőlünk senki sem, s mi se mástól. Erről szól a szingli életforma. A munka a középpontban, és ezen túl minden az egyedül álló nő vagy férfi igénye szerint rendeződik. De mi van akkor, ha a feleség vagy a férj, s vele együtt a gyerekek várnak haza, akik már a családi fotókat nézegetik, ha anyát vagy apát látni szeretnék, vagy ha az egyedüli érintkezés a jó éjt puszi csattanása az álmok és a valóság határán az éj leple alatt.

Ha munkamániás a társunk csak egyetlen egy dolgot tehetünk, jobb alternatívát mutatunk neki. Olyan élményekben részesítjük, mely feltölti, kiszakítja a munkájából, és eközben megérti, hogy sokkal jobb és fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a meló. Rá kell döbbennie, hogy szüksége van a munkán túli világra is!