„Nem kíván a barátom, mert szőrös a hátam…!”

Az androgének „célszerve” a bőr. A faggyú és a szőrtüsző tartalmaz egy enzimet, mely képes aktivizálni az androgéneket. Ezek fokozzák a szőrnövekedést, a faggyútermelést és az akne képződését.

A szőrzet rendes esetben a szeméremdombot és a hónaljat fedi, kisebb mértékben a karokat és a lábakat. Előfordul azonban, hogy egyes nőknél túlzott mértéket ölt a szőrösödés, és akár a mellkason is megjelenthet.

Az orvostudomány kétféle „kóros” szőrnövekedést különböztet meg. A hipertrihózis a szokásos helyen növekedő sűrűbb, erősebb szőrzetet jelent. Ez általában öröklődő hajlam, és főleg a mediterrán típusú nők körében jellemző. A másikat hirzutizmusnak nevezik az orvosok, ha a szőrzet a normálistól eltérő helyeken nő, mint például a melleken, a háton, az arcon, az ajkakon, és a köldök magasságában. Ez a szőrzet általában sűrűbb és sötétebb, és ez nemcsak esztétikai, hanem orvosi problémát is jelenthet.

A szőrnövekedési rendellenességet okozhatja a petefészkek vagy mellékvesék fokozott férfihormon-termelése, avagy a szőr-és faggyútüszők túlérzékenysége.

A felesleges szőrzettől ugyan meg lehet szabadulni, de csak hosszú és drága kezelés eredményeként. Gyakran elegendő a szőrzet egyszerű halványítása, ha nem zavarja az itt-ott jelentkező néhány sötétebb szál. Az epiláció vagy gyantázás a leggyorsabb módszer, mely átmenetileg eltünteti az ellenszenves szépséghibát, de az eljárás fájdalmas, és az érzékeny testrészeken nem alkalmazható.

A legjobb módszer a fölösleges szőrzet végleges eltávolítására az elektromos epiláció, melyet három hónapig tartó hormonkezelés után érdemes elvégezni. A legfontosabb szabály, hogy soha nem szabad leborotválni a nem kívánt szőrzetet, mert az serkenti a növekedését.