Online játékfüggőség: már nem csak a kamaszokat érinti

Jian Zihao, Kína legjobb e-sportolója mindössze 23 évesen, romló egészségi állapota miatt vonult vissza június elején, de van olyan profi játékos is, aki már 15 évesen kiégett. A gaming-láz elsősorban a kamaszokat és a fiatal felnőtteket érinti, ezért nagy a szülők felelőssége a probléma időben történő felismerésében.

 

„Legyen szó bármilyen típusú addikcióról, fontos tisztában lenni vele, hogy nem a szenvedélybetegség adott tárgyától (alkohol, drog, gyógyszer, dohány, vásárlás, munka, szex, szerencse- és számítógépes játék, stb.) válik valaki függővé, hanem az adott személy tulajdonságai, erre való hajlama miatt alakul ki. A nemzetközi kutatások szerint a fiúk, illetve a férfiak körében gyakoribb a virtuális ­játék-függőség, mivel a bennük lévő tesztoszteron kockázatvállalásra és agresszióra ösztönözheti őket, ezért fogékonyabbak az ilyen típusú játékokra” – mondta dr. Hoyer Mária, a Budai Egészségközpont klinikai addiktológiai szakpszichológusa.

 Korábban azt gondoltuk, a jelenség leginkább a kamaszokat érinti, ám az internethasználat széles körű elterjedésével az idősebbek és a gyerekek is rákaptak a számítógépes játékokra, nemtől függetlenül. Utóbbiak szinte az anyatejjel együtt szívják magukba a virtuális világokat. Amíg a tanulás részeként ismerkednek meg a digitális eszközökkel, ez nem jelent gondot, ám ha csak szórakozás és unaloműzés miatt játszanak, az növeli az addikció esélyét. Ma már egészen kis kortól elérhetőek az online játékok, ezért a szülők szerepe nagyon fontos annak eldöntésében, mivel és mennyit játsszon a gyerek. Ha őszintén tudnak beszélgetni csemetéikkel arról, hogy mi érdekli őket igazán, akkor egyrészt segíthetnek megtalálni a számukra izgalmas készségfejlesztő játékot, másrészt megtaníthatják a tudatosságot és az egészséges kereteket.

 Monitorzombik a világban

Játékfüggők a világon mindenhol vannak, de leginkább a technikailag fejlett országokban – Nyugat-Európában, Kínában, Koreában, Japánban és az Egyesült Államokban – fordulnak elő nagy számban. A japán szakirodalom például már külön szakkifejezést alkotott a virtuális játék-függőségre. Hikikomorinak nevezik azt, aki a lakásába zárkózva, monitorok között éli az életét. Az egyiken játszik, a másikon internetezik, a harmadikon tévét néz, a negyediken pedig dolgozik, mert mindezt finanszírozni is kell valamiből. A hikikomori egy monitorzombi, aki a társadalomtól elszigetelődve, az online térben él, még az ételt is a neten rendeli, és személyes találkozások nélküli, virtuális párkapcsolatot folytat. Többnyire a gazdag japán fiúk lesznek hikikomorik, így lázadnak az apai elnyomás ellen.

A helyzet a számító­gépes játékok egyik legnagyobb fejlesztőjénél, Dél-Koreában sem rózsás – itt leszoktató táborokat alapítottak a játékfüggők számára. A jelenség komoly problémát okoz Kínában is, ezért tavaly év végén törvényt hoztak arra vonatkozóan, hogy a 18 év alattiaknak 22 óra és reggel 8 óra között tilos online játszaniuk. Az USA-ban pedig az Anonim Alkoholisták mintájára önkéntes alapú OLGA-programot (Online-Gamers Anonymous) indítottak, amely során a résztvevők egy 12 lépéses terápia segítségével próbálnak leszokni a gamingről.