„A gyermekkori zaklatás ösztönzött arra, hogy végül szexuálterapeuta lett belőlem”

Óriási bátorságra, hihetetlen sok önismereti munkára és emberfeletti kitartásra vall, ha valaki képes az általa megélt traumából erőt meríteni, hogy aztán ebből töltekezve még másokon is tudjon segíteni. Csörgits Kinga bizony egy ilyen erős és tiszteletreméltó nő, aki most kendőzetlenül válaszol minden kérdésre.

Alternatív szexuálterapeutaként határozod meg magad, mit is jelent ez pontosan?

Tíz éve foglalkozom különböző terápiákkal, melyek többnyire az alternatív orvoslási módszerekhez tartoznak. Használtam légzésterápiát, jógaoktatást kiterjesztve holisztikus ismeretekkel és érintésterápiát is. Öt évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy ezentúl csak a szexuálterápiával dolgozom tovább, de itt is alkalmaztam az alternatív módszereket, melyek hagyományos kezelésekben nem szoktak előfordulni, bár igen nagy erővel bírnak.

És hogyan lett belőled szexuálterapeuta?

Személyes érintettség révén. 13 és 14 éves korom között szexuálisan zaklatott a nevelőapám. Ez az élmény egy életre meghatározta a szexualitásomat, a férfiakhoz fűződő viszonyomat, az önismerethez való hozzáállásomat. Ráadásul a történtek után két évvel a nevelőapám meghalt, vagyis traumából kijutott bőven. Ha elmeséltem a velem történteket, nem hitt nekem senki, sem a családomban, sem az iskolában. Nem találtam segítséget, a szakemberek nem tudtak  mit kezdeni velem. Ez egy nagyon átfogó és elhúzódó folyamat volt, amely számos problémával járt, mint az évekig tartó depresszió, önértékelési zavarok. Képtelen voltam megmutatni magam a világnak, még a barátaim előtt sem tudtam önmagam lenni. Nem találtam a helyem, állandóan fáradt voltam, havonta váltogattam a munkahelyeket és a férfiakat is. Végül eljutottam egy olyan pontra, hogy azt gondoltam, most vagy véget vetek az életemnek, vagy teljesen mélyre süllyedek, vagy pedig megpróbálok kezdeni valamit ezzel az egésszel. 20 évvel ezelőtt ebből az állapotból indultam el egy komoly önismereti úton, mely még mindig tart. Ennek részeként kezdtem el tudatosan  képzéseket, tanfolyamokat választani, melyek segítettek nekem. Később ezek a helyzetek magukkal hoztak olyan embereket is, akiknek szintén segítségre volt szükségük. Tulajdonképpen a gyermekkori zaklatás ösztönzött arra, hogy végül szexuálterapeuta lett belőlem.

Szokatlan, hogy ilyen nyíltan felvállalod a gyermekkori abúzust, sajnos ezt még mindig sokan titkolják és szakemberekhez sem fordulnak. Mennyibe idődbe telt amíg feldolgoztad ezt a traumatikus élményt?

A tavalyi év vízválasztó volt számomra. A covid kapcsán eleve több időm jutott arra, hogy magammal foglalkozzak és akkor estem át egy rákmegelőző beavatkozáson is a méhnyak területén. Bármilyen furcsán hangzik, de úgy érzem, ez volt a kirakós utolsó darabja, amely segített lezárni a múltat. Szerencsére a leleteim azóta teljesen negatívak lettek, de a gyógyulási folyamat során jutottam el a traumaélmény feldolgozásának a végéig. Persze félve jelentem ki ezt, hiszen a traumák feldolgozása rendkívül bonyolult folyamat, volt már, hogy azt hittem, nincs min dolgoznom, aztán hirtelen újra megjelent egy olyan vetület, amellyel bizony még volt tennivalóm. Az is sokat segít, hogy tudom, az abúzus témában én nagyon jó vagyok, hiszen átéltem, megéltem már, hihetetlenül rögös utakat jártam be és visszatértem onnan. Azért is vállalom a velem történteket, mert büszke vagyok rá, hogy kibontottam ezt a traumát és felépítettem egy olyan unikális praxist, mellyel rengeteg embernek tudok segíteni.

Missziódnak tekinted, hogy a hasonlókat átélteknek segíts. Mi a tapasztalatod, sokan fordulnak hozzád ilyen problémákkal?

Sajnos rengetegen fordulnak hozzám. Ebben a témában szinte lehetetlen statisztikákat készíteni, de nemrég olvastam, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak 80 -90 százaléka ismeri az elkövetőt. Gondoljunk csak bele, micsoda csapás ez egy gyereknek, tinédzsernek vagy akár egy felnőttnek. Ezekben az esetekben az elkövető egy olyan mély ősbizalom elvesztését okozza, melynek hatására az áldozatban minden összekeveredik. Ha egy olyan ember bánt minket, akiben megbízunk, szeretjük, tiszteljük, beengedjük a komfortzónánkba, erre az ilyet tesz velünk, az szinte mindent lerombol bennünk. Ebből kifolyólag az elszenvedők ennek hatására először nem is tudnak mit reagálni, gyerekként pedig alapból éretlen reakciót adhatnak, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetne., Hiszen az addig szeretetteljes dolgok, mint például a család, teljesen összemosódik a bizalomvesztéssel, a szégyennel, a bűntudattal, az undorral, a titkokkal, a tabusítással és a fájdalommal. Ezek így összességükben a külső szemlélőnek teljes káoszt eredményeznek, az elszenvedőt pedig elkülönítik, kommunikációs, érzelmi és szexuális elakadásokat okozva számára. Két nagyobb csoport van egyébként, akik ebben a témában megkeresnek, az egyiket az orgazmus zavarokat megélő nők alkotják, a másikat pedig azok a férfiak, akiknek azért vannak eltorzult, extrémebb, perverzebb vágyaik, mert gyermekkori traumájuk hozza ezt a hívást. Ők nagyrészt az édesapjuknak, nevelőapjuknak, valamilyen férfirokonnak, ismerősnek voltak kiszolgáltatva, és jellemzően előszeretettel fordulnak homoszexuális, pedofil vagy BDSM fantáziák felé.

Milyen “tünetekkel” fordulnak hozzád a leggyakrabban?

Létezik egy úgynevezett mesterhármas, mely a következőket takarja: orgazmus zavar, merevedési zavar és a korai magömlés. Negyedik helyen meg lehet említeni az abúzust is, de ezt többnyire a felsorolt tünetek hozzácsatolásaként hozzák magukkal a hozzám érkezők.

Mi számít gondnak a szexualitás terén? A színlelt orgazmus például már orvosolandó baj lehet?

Csakúgy mint az élet más területein, a szexualitással is akkor van baj, ha nincsenek siker- illetve örömélményeink benne. Fontos azonban megemlíteni, hogy ha valakinek valamilyen szexuális diszfunkciója van, az még nem jelenti azt, hogy ő nincs jól. A sikeres és a sikertelen életvezetést az különbözteti meg egymástól, hogy az egyikben van dinamika, a másik pedig egy megrekedt állapotot takar. Ezek alapján a színlelt orgazmus már terápiás téma. A volt házasságomban én például 10 évig színleltem, de tudni kell, hogy ez a fajta tünet is mélyebb gyökerekhez vezet vissza, benne van a megfelelni akarás, a szégyen, a bűntudat, a bizalomhiány, és persze a félelem is, hogy ha nem játszom meg, akkor elhagynak, nem szeretnek.

Mivel minden mindennel összefügg, így gondolom nem lehet csak és kizárólag a nemi szervekre leszűkíteni a problémákat.

Az a tapasztalatom, hogy a nemi működés egy nagyon ösztönös közeget jelent, ezek a szervek csak úgy, mint szervezetünk többi részei, pontosan tudják, mi a jó nekik. Amikor tüneteket tapasztalunk, annak alapvetően három oka lehet: az első, ha saját magunkkal vannak gondjaink, a második, ha a partnerünkkel való kapcsolódás okoz problémát, a harmadik pedig mikor a partner személye nem megfelelő számunkra. Ha valamelyik terület nem működik jól, az eredményezi a tüneteket.

A magyarok meglehetősen prűdek, nem igen beszélnek a szexualitásról, azt is csak 18-as karika kíséretében. Te hogy látod ezt?

Addig, amíg mondjuk egy celeb szexualitásáról van szó, azt a végletekig kivesézik, kinevetik  De amint a saját szexualitásukról, vágyaikról és esetleges tanulni vágyásukról van szó, az rögtön tabuvá válik. A prűdség viszont rögtön leszivárog a gyerekekhez. Ha egy szülő nem tud beszélni a szexualitásról, akár a sajátjáról, akár úgy általában véve, akkor a gyerek máshonnan fog tájékozódni. Valószínűleg pornóból merít vagy abból, amit az osztálytársaitól hall, ezáltal nulla önismerettel, nulla intimitáskészséggel és partnerismerettel megy bele majd egy kapcsolatba, együttlétbe.

Vagyis akkor, hol tartunk a gyerekek szexuális fejlődését, felvilágosítását, edukációját illetően?

Sehol. Léteznek nagyon szuper kezdeményezések, programok, felvilágosító előadások, de az a tapasztalatom, hogy ezek többnyire eredménytelenek. Hiába vannak jó szexedukációs szakemberek, egyesületek, alapítványok, ha egyszer otthon nincs meg a harmónia. A gyerekre kihat, ha anya és apa nincsenek jól saját magukkal, és nem működnek férfiként és nőként. Az a véleményem, hogy a szexualitás témájában semmivel sem pótolható, ha a szülő nyitott és ezáltal egy stabil, biztonságos fészket teremt a gyerek fejlődése, kíváncsisága számára.

És mi a helyzet a fiatalokkal, akik szinte pornófilmeken nevelkednek? Mennyire káros ez a fajta képi világ számukra?

A pornóval önmagában nincs baj, csakúgy, mint a szexuális segédeszközökkel, potencianövelőkkel sem, ezek nem ördögtől való dolgok, mindent lehet fogyasztani mértékkel, sőt vannak helyzetek, mikor terápiás eszközként is használják őket. Azzal van baj, amikor csak és kizárólag ez a csatorna hat egy fiatalra, ha rászokik arra, hogy ilyen filmekre önkielégítsen. Ez a viselkedés káros lehet, mert eltorzítja a fiatalok testképét, az aktusról alkotott elképzeléseiket, a szexuális cselekedeteiket.

Meglátásod szerint mire lenne a legnagyobb szükség ahhoz, hogy teljesebb, egészségesebb legyen a szexuális életünk?

Önismeretre, tudatosságra, terápiára. Úgy vagyunk ezzel a témakörrel, mint mondjuk az evéssel vagy az alvással, azt gondoljuk, hogy működik magától. De ha mondjuk alvási zavarunk keletkezik, akkor keressük rá a megoldást, a szexuális tüneteknél ez nincs mindig így. A tünetek egyébként számomra egyfajta hívó szót jelentenek, ha valaki hozzám fordul bármilyen zavarral, akkor biztos, hogy alaposan meg kell majd dolgoznunk a sikerért. A teljesebb szexualitáshoz az önismereten keresztül vezet az út.

További interjúk:
Ideje elfogadni, hogy nem mindenki 20 éves és 50 kiló
Sokszor megkaptam már, hogy a nőnek a tűzhely mellett a helye