Új divatot teremt a színésznő?

„Megrázó és egyben morbid történet az övé. Ilona egy fiatal medika volt, aki emberfeletti munkával látta el az ötvenhatos sérülteket. Jópár napja nem evett, kollégáival együtt koffein injekciókon élt, amikor betévedt a kórházba egy férfi, akit ÁVH-s besúgónak hittek. A férfi pénztárcájából kikandikáló egyenruhás kép indította el a lavinát, amelyről később kiderül, hogy viccből készült csupán. Az ítélet azonban megszületik, a férfit meg kell ölni. Az a nő, aki a gyógyításra adta fejét, a forradalom hevében most gyilkolni próbál. Kíméletesen, de hatékonyan- mesélte a színésznő. 

A kíméletes öldöklés azonban nem túl eredményes, újabb és újabb módszerek után kell nyúlni.

„Elképesztő halálskálát mutatunk be az előadásban. Ráadásul valódi tűvel és késekkel dolgozunk, nem színházi kellékekkel. Elsőként tarkón szúrom az áldozatot, mégpedig sebbenzin injekciót adagolok a testébe. Nagyon féltem, hogy megszúrom valamelyik kollégámat, ezért hungarocellt tettünk a legtöbb sebesülésre, valójában abba döföm a tűt. Ezután áramot vezetünk szegény emberbe.  Egyik alkalommal tusakodás közben felborult egy szék, aminek az aljára rögzítették a pirotechnikai szerkezetet, ami így idő előtt felrobbant. Szerencsére akkor nem történt sérülés, de a jelenet adott pontján már nem volt mit robbantani, így a fény technikus kollegák imitálták a durranást, természetesen hang nélkül.

Az előadásban nagyon sok művér kerül felhasználásra.

„Mivel a jelentben kb. 35 percen át műtünk és gyilkolunk, valóban „térdig gázolunk” a vérben. Néhány alkalommal az első sorban ülő nézők is kaptak a vérfröccsből. Én csak annyit vettem észre, hogy egy kedves fehér blúzos hölgy kétségbeesetten törölgeti a ruháját. Nem tudom, hogy magarázta meg otthon a foltot-tette hozzá nevetve a színésznő.

Egy ízben azonban valódi vészhelyzet állt elő.

 „Emlékezetes előadás volt, sohasem felejtem el. Bekövetkezett az, amitől az egész próbaidőszak alatt féltem: megszúrtam egy kollegámat. Szerepem szerint én adom meg a végső döfést az agyonkínzott embernek: szíven szúrom egy késsel.  Nem színházi kést használtunk, aminek automatikusan a tokba süllyed az éle, így nagyon veszélyes a jelenet. A kezemen lévő kötés valahogy félrecsúszott, így nem tudtam a kés élét elég erősen fogni.  Megszúrtam a kollegám, rögtön éreztem. Szerencsére nem vérzett, bár a művér rengetegben talán fel sem tűnt volna. Bár a szúrás nyomot hagyott, szerencsére nem történt semmi komoly. Azóta azonban egy vastag bőrlap lapul a jelmeze alatt, abba szúrom a kést.