Tiéd a döntés: játszol vagy sem?

Minden játékban vannak szabályok. Idővel azonban rá kell jönnöd, hogy ezeket itt te hozod meg. Senki nem adja kezedbe a játékszabályt, de még csak útmutatót sem kapsz. Sok-sok idő alatt, gondolat, érzés és tapasztalat alapján aztán kialakítod a magadét. Megcsináltad, örülsz.

Aztán rá kell jönnöd: egyedül vagy. A többieknek másak a játékszabályai.

Változtatsz, alakítasz. Folyamatosan tanulod a játékot. Régi szabályokat törölsz el, és újakat hozol. Frissíted a régi direktívákat.

Egyedül.

Mert ebben a játékban, te irányítasz. A többiek lehetnek a játszótársaid, vetélytársaid vagy épp az ellenfeleid. Ezt is te döntöd el. Te szabod meg, kivel fogsz össze, te döntöd el, a többiek szabályai integrálhatók-e a saját rendszeredbe.

Vannak szabályok, amiket nem értesz. Vannak, amik logikátlanok és látszólag értelmetlenek, de változtatni nem lehet az alapokon. Mások szabályrendszerébe nem szólhatsz bele. Ahogy ők sem a tiédbe. Ez egy ilyen játék. Így kell játszani. Lavírozni kell a pályán úgy, hogy sosem tudod, a következő lépés mit hoz. A feladat azonban nem leküzdhetetlen, de lehet, új szabályokat kell hoznod.

Azért, hogy a pályán maradj, csak te vagy a felelős. Itt az egyéni szabályok számítanak. A döntés azonban a tiéd: játszol, vagy nem? Megtanulod a játékot, vagy mások lökdösnek végig a pályán a saját szabályrendszerük alapján.