KAPCSOLATERŐSÍTÉS A KONYHÁBAN
Főzzünk együtt a gyerekkel!
Sokan kifejezetten élvezik a főzést. Ki tudják élni a kreativitásukat, öröm számukra a kísérletezés, és boldogan konstatálják, hogy az elkészített remekmű épp 12 perc alatt tűnik el a család feneketlen bendőjében. A cikk szerzője nem tartozik ezen szerencsések közé.
Őszintén megvallva, számomra a főzés inkább a kötelezően letudható feladatok egyike. Épp ezért próbálom élvezetessé tenni. Erre az egyik remek módszer, ha a kisfiammal főzünk közösen. Ez persze lassítja a folyamatot, de látom rajta, hogy mennyire élvezi. Így hát én is szívesen szánok rá némi plusz időt, főleg, mert tudom, hogy számos készsége is fejlődik ezzel. Nézzünk néhány példát!
Kreativitás
Rendszeresen rábízom az ételek alapfűszerezését. Előtte persze megbeszéljük, hogy az adott fogáshoz milyen ízek illenek, mit mivel lehet párosítani. Eleinte volt bennem egy kis félsz, hogy az egész mehet végül a kukába. De egyáltalán nincs erről szó, szerencsére nem ezt történik, sőt! Rendkívül megfontoltan és óvatosan lát neki a feladathoz, inkább utána fűszerez, ha nem találja elég ízletesnek az ételt. Manapság már remekül eligazodik a fűszeres polcon, nekem csak annyi a feladatom, hogy az mindig fel legyen töltve. Mostanában egész bátran kísérletezik is, a másik két gyerekem legnagyobb örömére!
Közösségi kommunikáció
Ami a legjobb, hogy főzés közben együtt vagyunk, beszélgetünk. Főleg az étel elkészítéséről, de szóba kerül más is. Tanítgatom a taktikákra, felhívom a figyelmét a veszélyekre. Folyamatos egymásra figyelés, akció és reakció. A gyerek befogad és reagál, visszakérdez, kipróbál, kifejezi az örömét vagy csalódottságát. És természetesen élvezi a dicséretet, amit minden alkalommal megkap!
Személyiségfejlődés, önbizalom
A közös főzés nagy előnye, hogy mindig sikerélménnyel zárul. Valami ugyanis végül kikerül az asztalra. Persze előfordul, hogy nem lesz annyira finom, mint szerettük volna, de az is egy tapasztalat, fejlődik a személyisége úgy is. Szerencsére azonban a legtöbb esetben jót főzünk, így aztán nem pusztán csak eszünk, hogy ne maradjunk éhesek, hanem élvezzük is a finomságokat. A közös főzés alatt tisztázottak a szerepkörök, van, ami az ő feladata és van, ami az enyém. Nem nyúlok bele, nem veszem át tőle. Így pontosan tudja, hogy kivette a részét, a sikerben benne van ő is. Ettől egyre magabiztosabb lesz, nő az önbizalma.
Hozzászólás zárolva.