A férfi, akinek minden lövése hungarikum

A film eddigi fogadtatása egyértelműen kedvező volt, a január 21-i premieren felállva ünnepelték a stábot, ezt követően pedig sok kisebb településen a közönség magától kezdte el a vetítés szervezését. „Bárhová hívnak, elmegyünk ezzel a filmmel” – fogalmazott Kaszás Géza az MTI-nek adott interjúban.
A színész-rendezőt megragadta Kassai Lajos kaposmérői birtokának hangulata, az ott folytatott életmód, a kemény munka és az organikus gazdálkodás és főként az, hogy miként tudnak az „emberek és állatok teljes közösségben élni egymással”.
„Példaértékűnek tartom, amit ott láttam, és ezt a példát szeretném felmutatni a világnak. Azt, hogy így is lehet élni: harmóniában a természettel, elkötelezetten egy ügyért és kőkeményen harcolva”.

A lovasíjász nem egy klasszikus értelemben vett dokumentumfilm. A film egy részében nyomon követhető Kassai Lajos Kínába tett utazása is, aki lovasíjászkurzust tartani érkezett a távol-keleti országba, valamint meglátogatta a Höhhot tartományi Hun Múzeumot, a kínai nagy falat és a déli hunok ősi fővárosának, Tungvancsengnek (Fehérvár) romjait is.
A Kínában forgatott jelenetekkel szerették volna megmutatni, hogy a Kassai Lajos által viselt és használt felszerelések teljesen autentikusak, valamint igyekeztek felhívni a figyelmet a múzeumban őrzött hun régészeti emlékekre is, amelyek véleménye szerint megmunkálásukat, minőségüket, stilisztikai jegyeiket tekintve rendkívül hasonlítanak a Kárpát-medencei leletekre.

Kassai Lajos szerint azok számára, akik fontosnak ítélik a múlttal való kapcsolatot, két lehetőség létezik. Egyesek a tárgyi és kulturális emlékek minél pontosabb és aprólékosabb másolására törekednek, nekik köszönhető a kutatók munkáját segítő kísérleti régészet. Mások – köztük ő maga is – támaszkodnak ugyan az első csoport tevékenységére, de tág teret hagynak a kreativitás számára is.
„Így kap helyet egy ősi harci művészetben a legmodernebb edzéselmélet és módszertan. Így válik az íjfeszítők népének rettegett harcmodora a 21. század legdinamikusabban fejlődő lovassportjává” – hangsúlyozta, kiemelve, hogy véleménye szerint „nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek”.

A lovasíjászat jelenlegi magyarországi helyzetéről szólva elmondta: a sportág az elmúlt 30 évben rendkívül dinamikus fejlődésen ment keresztül. Mint fogalmazott, biztos benne, hogy sokakat magával ragad Kaszás Géza varázslatos képi világgal megalkotott filmjének sodró lendülete, amit azonban „az első trágyával púposan megrakott talicska alaposan visszafog majd”.
„Nem hallottam még olyat, hogy a mozi székről leesett volna valaki, a lóról viszont elég gyakori. Így legyen bármekkora is az érdeklődés, miután korunk embere számára a legnagyobb elrettentő erő a szívós, kitartó munka, a lovasíjászok száma a film hatására csekély mértékben fog csak gyarapodni. Mert ha mi emberek sokat is változtunk az elmúlt pár ezer évben, a lovak egy jottányit sem” – vélekedett.
Kaszás Géza filmje a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Hungarikum Bizottság támogatásával készült.