A nő, aki megalapította a Whirlpool elődjét

Josephine Cochrane 1839-ben született. A középiskola elvégzése után hozzáment a nála bő tíz évvel idősebb demokrata párti politikushoz, William Cochranhez (Josephine különc volt, csak egy plusz e betoldásával volt hajlandó felvenni férje vezetéknevét).  Férje korábban aranyat keresett Kaliforniában sikertelenül, majd miután visszatért Illinoisba, beszállt a textilbizniszbe és meggazdagodott.

A házaspár már addig is élénk társasági életet folytatott. Amint megtehették, egy Chicago környéki nagy villába költöztek, ahol egymást érték a fényes partyk. Ilyenkor, jó háziasszonyhoz illően Josephine a rendkívül értékes és különleges 17. századi porcelán étkészlettel teríttetett. Igen ám, de a régi porcelán a sok mosogatás miatt egyre kopottabb, sőt helyenként csorbult lett.  Ekkor fogant meg a háziasszony fejében az okos szerkezet gondolata, ami megtisztítja, de meg is védi a féltve őrzött készletet. A megvalósítás azonban egy ideig még váratott magára.

Míg nem a férj, William Cochran 1883-ban váratlanul meghalt, és rengeteg adósságot hagyott a feleségére. Ekkor lépet Josephine a tettek mezejére. Összeállt  George Butters-szel, egy helyi ezermesterrel, aki a tervek alapján elkészítette a gépet, amely 1886-ban kapott szabadalmat. A szerkezetben külön rekeszek voltak a tányérok, poharak, evőeszközök számára. Ezek az elkülönített részek egy rézből készült bojler forgó dobjában voltak, alulról forró vízsugár mosta le az edényeket. Több barátja, ismerőse is rendelt az ügyes gépből, ez a siker bátorította arra, hogy szabadalmaztassa. A gép azonban eleinte nem a háziasszonyok körében terjedt el, mert akkoriban nem mindenhol volt jellemző a magánházakban a vezetékes meleg víz, ráadásul a mosogatógép sok áramot is fogyasztott. Josephine 1893-ban a chicago-i világkiállításon is bemutatta találmányát, ami nagy sikert aratott különösen a chicagói étterem- és hoteltulajdonosok körében.