HÁROM FIÚ ÉDESAPJA
„A rugalmasságot tök jól átadtam a gyerekeimnek” – Apák napi interjú Tillával
Műsorvezető, rendező, kulturális műsorok házigazdája. Rendszeresen látjuk a televízióban, sok otthonban szinte családtag. Apák napján természetes, hogy a fiairól kérdeztük. Az interjúból kiderül, hogy mit gondol Tilla a következetességről és a szabályokról.
- Három fiad van, nagyon fiatalon lettél apa. Andor fiad hamarosan 22 éves lesz. Mennyiben változott meg az életed, amikor megszületett?
- Nyári gyerekek, Andor most lesz 22, Simon 19, Félix pedig 12 éves. Egyrészt változást hozott az életembe a születésük, másrészt pedig nem. Valahogy nem görcsöltem túl ezt az egészet. Lehet persze, hogy ez azzal függ össze, hogy a feleségem sem szorongta túl a dolgot. Pedig az anyukáknak sokkal több van a vállán, nekik sokkal megterhelőbb. A nőknek annyira más a figyelme. Én, mint a legtöbb pasi, minden pillanatban adózom a saját ügyeimnek, annak, hogy mi mindent akarok csinálni, hogy mi van a fejemben, és elfelejtem, hogy a gyerek mikor végez a pingpong edzésen. Nem tudom, hogy van-e ma úszás, vagy nincs. Hülye vagyok ehhez. Ezért is sokkal több van egy nő vállán, ők automatikusan hordozzák a lelkükben ezt a figyelmet. Kizárt, hogy elfelejtsenek uzsonnát adni a gyereknek. Az, hogy engem nem sokkolt le, hogy apuka vagyok, ahhoz biztos, hogy a feleségem is kellett. Ahhoz is kellett ő, hogy most ilyeneket tudok mondani. Kellett egy idő a felismeréshez, hogy ó basszus, nekem azért működött az életem, mert a Kriszta ezt hagyta és csinálta. Én elég makacsul ragaszkodtam a korábbi életvitelemhez, ami szerintem nem baj. 26 éves voltam, amikor Andor született. Ugyanúgy mentem utána bulizni, jó, hogy a Kriszta ezt kibírta. Törés lett volna, ha nem bírja. Hülyeség lett volna ezért elválnunk. Persze lehet, hogy meg kéne erről kérdezni Krisztát, aki azt mondaná, hogy lehettem volna kicsit nyugisabb.
- Egyetértek abban, hogy a gyerekek pici korában nagyobb teher van az anyukákon, de ahogy nőnek, kamaszodnak, kinyílik számukra a világ, egyre fontosabb szerepe kezd lenni az apáknak.
- Épp a múltkor fejtettem meg ezt. Én nem voltam szigorú velük. Megkaptam számtalanszor a külvilágtól, hogy nem voltam következetes sem. Mindig büntető pályán voltam emiatt. Azért, hogy egy laza apuka vagyok és ez nem jó. Magamat is büntettem ezzel. De most, hogy felnőttek, rájöttem, hogy meg akarom változtatni ezt a kommunikációt. Igaz, nem tartattam be velük a szabályokat következetesen. De sok mindenben igenis következetes voltam. Ezek a gyerekek iszonyú erős és stabil világképpel rendelkeznek. Jószívűek, helyén kezelik a dolgokat. Egészséges és normális a lelkük. Segítőkészek a barátaikkal, normálisan működnek a nőkkel. Nem lettek macsók, nem lettek kizsákmányolók, nem lettek bántalmazók. Ezekben a dolgokban iszonyú következetes voltam, illetve voltunk a feleségemmel együtt. Az egész világképünk átszivárgott a gyerekekbe. Lehet engem hülyének nézni, de tudományos tény, hogy a homo sapiens, mint minden más állatfajta, utánoz. A gyerekeink mindenben engem és a feleségemet utánoznak. Tehát azokban a dolgokban, amik nekem számítanak nagyon következetes voltam. De tény, hogy nem neveltem belőlük következetesen szolgát, engem sem feltétel nélkül tisztelnek, hanem a szívük mélyén lévő szeretettel tisztelnek, s bármikor megkérdőjeleznek.
- Tehát kritikusan gondolkodó, stabil világképpel rendelkező emberek lettek?
- Igen. Vekerdynél olvastam, és ő ebben is tök laza volt, ahogy Nádasdy Ádám a nyelvvel kapcsolatban mindig mindenre legyint, Vekerdy is mindenre legyintett, ami a neveléssel kapcsolatos. Azt mondja, hogy a következetesség is olyan, hogy mikor, mi fontos. Minden változik. Egyik héten ez, másik héten az. A gyerek egyik korszakában ezt kell megkövetelni, a másikban mást, de nem kell olyan sok mindent követelni, mert a követelmények és azoknak a betartása valójában egy mesterséges és kényszeredett állapot. Ugyanakkor elfogadom a szabályok szükségességét. Sokat olvasok etnográfiai írásokat, imádom az őskort, az észak-amerikai indiánokat és pontosan tudom, hogy minden a szabályokról szólt. Nem lehet, hogy egy indián nem tart be szabályokat. Ha nem tartasz be szabályokat, akkor meghalsz a természetben. Értem ezt, nem ez ellen ágálok. De a szellemi szabadsághoz, hogy megfelelően gondolkodj a világról, nagyon fontos, hogy ne csak szabályok között élj. Ha túl sok szabályt kell betartanod és állandóan megszabják neked, hogy mi az a keret, amiben élned kell, akkor szabályszegő leszel. Fontos, hogy sok mindent tudj az életről, de ehhez rugalmasság kell. Szerintem ezt a rugalmasságot tök jól átadtam a gyerekeknek.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.