„A kisfiam kétéves és egyre agresszívebb”

Kedves Szendrei Judit!

 Nem tudok mit kezdeni a kisfiammal. Két éves és egyre agresszívebb. Hiába mondom neki, hogy nem szabad verekedni, ha megütnek, az fáj, semmi hatása. Ha nem sikerül neki valami, azonnal a földre veti magát, rúgkapál és megüt másokat. Próbáltam szép szóval, volt, hogy rácsaptam a kis kezére – csak, hogy lássa, ezt nem szabad, mert másnak is fáj. Semmi sem használ. Pedig egyébként aranyos, barátkozó kisfiú, de ezekkel a tomboló rohamaival nem bírok. A férjem azt mondja, hogy vigyük el kivizsgáltatni az ideggyógyászatra a gyereket, mert szerinte valami probléma lehet vele. Ön mit tanácsol? Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Levélíró!

Együttérzek Önnel, bizony nehéz az élet egy kétévessel, de nyugodjon meg, semmi baj nincs a kisfiúval és semmiképp sem gondolnám agresszívnek! Ezt az időszakot – amit az angolban „terrible two”, azaz „szörnyű második év”-ként emlegetnek -, bizony nem könnyű átvészelni. Ez, a magyarul dackorszakként megnevezett fejlődési szakasz valójában teljesen normális jelenség, és fontos szerepe van a személyiség alakulásában. A második életévére a gyermek megtanulja, hogy önálló, az édesanyjától független lény, és mint olyan, képessége és akarata van. Azonban ez az akarat sok esetben szembekerül a kicsi képességei nyújtotta lehetőségeivel, s ez komoly frusztrációt jelent a számára. Például nagyon szeretné önállóan kinyitni az ajtót, de hiába nyújtózkodik, még nem tudja elég erősen lenyomni a kilincset, így nem sikerül neki. Vagy szeretne valamit elmondani, de még nem tudja olyan tisztán ejteni a szavakat, hogy a környezete megértse. Szeretné önállóan felvenni a gumicsizmáját, de nem tudja beleszuszakolni a lábát a szárába … és még folytathatnám a sort. Ilyenkor zaklatottságot, dühöt és olyan feszítő indulatot él át a gyerek, amit a korából adódóan még nem képes kezelni. Ezért „tombol”, ezért „őrjöng”, és bizony néha meg is üt másokat.