APRÓSÁGOK, AMELYEKNEK ÖRÜLNI TUDUNK
Mitől boldog a magyar?
A pszichológia egy viszonylag új irányzata a pozitív pszichológia, amely nevéhez hűen a boldogsághoz és a beteljesüléshez vezető utakat és módszereket kutatja. Mi a helyzet az apró, minket váratlanul meglepő, és ezzel mosolyra fakasztó boldogsággal, mi okoz nekünk örömet? Ezt a kérdést tette fel az idén 90 éves Medve sajt is a magyar fogyasztóknak, a beérkezett válaszok elemzésében pedig Ráskó Eszter pszichológus volt a márka segítségére.
„Az élet apró örömei!” Hányszor, de hányszor használjuk ezt a kifejezést? Naponta? Hetente? Az elmúlt években már-már gellert is kapott ez a szófordulat, átitatta a szarkazmus, az irónia, kicsit talán jogosan is. Hiszen lényegesen ellenállóbbnak érezhetjük magunkat az eső elől menekülés közben elszakadt strandpapucsokkal, az utolsó százasunkat elfogadni nem hajlandó parkolóautomatákkal és a beszakadt boros dugókkal támadó stressz faktorokkal szemben, ha váratlanságukban felismerjük az iróniát, na meg az abban lappangó vidámságot is.
Az ebben az évben 90. születésnapját ünneplő Medve sajt egyik időtálló értéke és küldetésének szerves része, hogy felhívja az emberek figyelmét a mindennapok jóleső pici pillanataira. A Medve sajt kutatását egy 2000 fős mintán végezték, melynek célcsoportját a 18-59 éves nők és férfiak alkották. A márka arra volt kíváncsi, hogy mik azok az események, történetek, amik a magyar emberek számára olyan örömforrást jelentenek, amihez nem feltétlenül kell megnyerni a lottó ötöst, ugyanakkor részei lehetnek mindannyiunk életének, egyszóval: apróságok, amik boldoggá tesznek, mint egy hosszú munkanap végén, ha felfedezzük, hogy maradt még egy Medve sajt a dobozban.
A válaszokat öt kategóriában vizsgálták: miből fakad maga az öröm, magunk generáltuk vagy mások okozták, megfogható-e vagy sem, véletlen-e, csak én vagyok a részese vagy más is, illetve, hogy otthon történik-e vagy máshol?
Talán nem meglepő, hogy a legtöbben, a válaszadók 43 százaléka az apró örömök kapcsán elsőként a családra asszociálnak és a velük közösen megélt pillanatokra, mint akár egy ebéd vagy egy kirándulás. Ezek mellett kiemelkedő szerep jut az olyan esszenciális örömforrásoknak, mint egy jó nevetés, egy beszélgetés vagy maga a találkozás pillanata. Érdekesség, hogy a mosoly/ölelés kimagaslóan fontos a magyarok számára. A szeretteink mosolyánál nincs is számunkra nagyobb öröm. Ráskó Eszter szerint ennek oka talán a metakommunikációs jelentésükben rejtőzik, hiszen mindkettővel azt üzenjük, minden rendben közöttünk, kölcsönösek az érzéseink.
A családon kívül a másik befutó a tágabb ismeretségi kör, azaz a barátok és ismerősök. A kutatási eredmény jól reprezentálja, hogy alapvetően társas lények vagyunk és az élmények megosztása másokkal már önmagában sokszorosítja a megélt öröm mértékét. Fontos azonban kiemelni, hogy nem mindenki a társas interakciókban leli örömét, a válaszadók 7 százaléka számára az öröm valamilyen nyereményt jelent, mások pedig beérik az olyan természet által generált örömforrásokkal, mint a szép időjárás vagy egy nyiladozó virág látványa.
Hozzászólás zárolva.