Peller Mariann: „Az angyalok nem mesefigurák, itt vannak velünk”

• Van rólad egy sok évvel ezelőtti emlékem. Akkor kerültél az RTL-hez és volt egy nagy sajtótájékoztató, ahol többek között bemutattak téged is. Amikor pedig eljutottunk a szokásos, csevegős fogadáshoz, te mindenkihez odamentél és bemutatkoztál. Amire persze mondhatjuk, hogy jól felfogott érdeked volt, de én azt gondoltam: milyen kedves ez a lány! És azóta is figyellek, maradtál-e ez a kedves lány, és mindig jólesőn állapítom meg, hogy abszolúte.

• Jaj de édes vagy! Hát remélem, hogy nem lettem rossz fej. De ez nem megjátszás, én szeretem az embereket, nekem ez nem kapcsolatépítés, tényleg ilyen vagyok. Meg hát milyen lett volna, ha közben megjátszós, nyafka nővé válok.

  

• Van olyan, akivel megtörtént…

• Hát igen. De szerintem engem a közeg is megtart.

• Úgy érted, a Reggeli stábja?

• Az is, meg általában a szakma is. Lehet, hogy pusztán szerencsém van, de én klassz emberekkel dolgozom, és most nem csak műsorvezető kollégákra gondolok, hanem azokra is, akik az adásban nem látszódnak. Nagyon összetartók vagyunk, nagyon szeretjük egymást. Álomcsapat!

• Mivel nem ti választjátok, kivel dolgoztok, nem volt még olyan, akivel nem jött az a bizonyos kémia? Persze nem nevekre vagyok kíváncsi, hanem érzetekre.

• Inkább azt mondanám, olyan volt, akivel meg kellett szoknunk egymást. Megtanulni, hogyan reagál a másik, mik az erősségei, gyengeségei, mi a ritmusa, milyen a humora, de én ezt is inkább érdekes kihívásként kezeltem, semmint kellemetlenségként. És ehhez mindig elég is volt max. két nap. Őszintén mondom, hogy nagyon szeretek mindenkivel párban lenni. Azért is, mert én is más vagyok Annával, mint Gerivel, vagy Márkkal, szóval belőlem is mást hoz ki az adott partner és ezt nagyon élvezem.

• Ha végigveszem a névsort, csak te és Papp Gergő vagytok eredendően műsorvezetők.

• Ez nem baj, sőt!

• Nem is úgy értettem, hanem, hogy nincs-e benned néha olyan érzés, te ehhez jobban értesz? Szoktál-e kritikával élni?

• Ha azt érzem, segítség lehet, amit mondok, akkor nagyon kedvesen, finoman közlöm, de ez inkább csak a kezdők esetében érvényes. A többiek már kiforrottak, jól csinálják.

Azt gondolom, hogy ez amúgy sem papír dolga, hanem tehetségé, rátermettségé, szóval ilyen értelemben egy percig eszembe nem jutna, hogy én több vagyok bárkinél is. Ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy ez a szakmám, erről van diplomám, ez ad egyfajta magabiztosságot. De semmire se mennék vele, ha nem gyakorolhatnám a hivatásom, vagyis a kiegyensúlyozott karrierhez a tehetségen kívül kell még egy jó adag szerencse is.

• Nekem az nagyon tetszett, ahogyan az Életünk történetében felvállaltad, hogy neked igenis rosszul esett, hogy először az Annát hívták a Reggelibe. Noha nyilván megvan ennek a miértje, hiszen ő és Miki a Nyerő Páros győzteseként kerültek oda. De nem sokan mernek ilyen őszinték lenni.

• Én mindig őszinte vagyok, de ebben a helyzetben partnerem volt az Anna. Ő nyaggatott, amikor megkapta a felkérést, hogy mondjam ki, hogy ne legyen ez elhallgatott feszültség közöttünk. Egyébként sincs olyan, amit nem beszélünk meg – ahogy ezt is elmondtuk Fridinél -, mi tényleg mindent, de mindent megosztunk egymással, viszont ez egy kényes szituáció volt, hiszen miközben örültem a testvérem lehetőségének, nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy: és én? Megkönnyebbültem, amikor ez kimondatott, az pedig, hogy most már jó ideje együtt dolgozunk, az igazi boldogság.

•  A szerkesztők gyakran élnek is a ti kettősötökkel, és ott Anna az, aki többet ironizál veled, frocliz téged, miközben Friderikusznál azt mondtátok, te vagy a keményebb.

• Az adok-kapok mindig megy közöttünk, de ez kedves évődés. Viszont, ha arról van szó, hogy véleményt kell formálni, ki kell állni valamiért/valakiért, magunkért, abban én vagyok a határozottabb. Anna ebben (még) nem olyan jó, de már fejlődik, dolgozik magán sokat. Nekem fontos, hogy se engem, se őt ne nézze senki baleknak, de az is fontos, hogy ezt ne durván közöljem, igyekszem mindig szépen megfogalmazni az álláspontomat.