Élettörténet: így lett belőlem stílustanácsadó

„Emlékszem, gyerekkoromban folyton rajzoltam. Olyan tanítóim voltak, akik sokat segítettek, hogy a kézügyességem, a rajztudásom fejlődjön. Hat évvel idősebb unokanővérem tanított meg varrni, neki köszönhetően szívtam magamba a varrás, a ruhák, a textilek, a drapériák szeretetét. Az első ruhámat úgy szabtam ki, hogy egyszerűen csak leterítettem a földre a textíliát, és körberajzoltam magamat. Akkor még nem tudtam, hogyan kell három dimenzióban szabásmintát szerkeszteni, csak mentem a saját fejem után, de nagyon élveztem.” – kezdi egy valóban személyes történettel Kovács Orsolya.

Ruhák helyett informatika
„Az általános iskolából egyenes út vezetett egy ruhaipari szakközép iskolába, de az élet később úgy hozta, hogy teljesen más irányba induljak el az érettségi után. Édesapám dokumentumkezeléssel foglalkozó cégénél kezdtem el dolgozni, ahol nagyvállalati tartalomkezelő rendszereket terveztünk, iratkezelési szabályzatokat írtunk. Már akkor hatékony ember voltam, nem akartam kivárni, hogy előbb megszerzem a főiskolán az elméleti tudást, és csak utána tegyek szert gyakorlati ismeretekre. Ennél a cégnél főként sales-szel és marketinggel foglalkoztam, és munka mellett megszereztem a diplomámat. 15 évet töltöttem el az informatikában, aminek egy sikeres cégeladás és egy teljes kiégés lett a vége. Ráadásul a magánéletem is zátonyra futott, a válástól végképp a padlóra kerültem, és anyagilag is tönkrementem.”-folytatja.