Mérgező személyiség, vagy hatalmi játszma?
Az elmúlt években egyre elterjedtebbé vált a „mérgező” minősítés a nehéz természetű, vagy éppen kezelhetetlen, emberekre. Egy amerikai pszichológushallgató elgondolkodtató véleménycikket közölt a brit The Guardian-ben, amelyben azt ajánlja, hogy a fogalmat ne használjuk túl gyakran. Ezzel ugyanis a lényegről tereljük el a figyelmet. A valós probléma ugyanis általában nem a személyiségjegyekben, sokkal inkább a társadalmi, hatalmi struktúrákban rejlik.
Szakmabeliek is rákaptak a mérgező személyiség kifejezésre, olyannyira, hogy komoly folyóiratokban, a Psychology Today-től a Harvard Business Review-ig, egyre több írásban tűnik fel a szó. Politikusok használják ellenfeleik lejáratására, pszichológusok, pszichiáterek alkalmazzák pácienseikkel kapcsolatban.
A fogalom felbukkanásának és elterjedésének egyetlen pozitív hatása, hogy ráirányítja a figyelmet arra a viselkedésmódra, melyet jól, rosszul, de megpróbálnak néven nevezni.
Ugyanakkor a pszichológiai jelenségeket leíró számos köznyelvi kifejezéshez hasonlóan a toxicitás fogalma nem egyértelmű.
A mérgező emberek éppúgy lehetnek áldozatok, mint ahogy zaklatók. A többi emberhez hasonlóan bírhatnak pozitív, vagy éppen negatív személyiségjegyekkel. Túl egyszerű, hogy többféle személyiségzavarra egyfajta univerzális kifejezésként használjuk a mérgező jelzőt.
Még az i lehet, hogy az érintettek szempontjából kifejezetten ártunk a toxikus minősítéssel.
Egyfajta fatalista értelmezéssel, mintegy felmentjük az érintett személyeket, mondván, „áh, ez egy mérgező személy, nincs mit tenni…”
Létezik-e egyáltalán olyan, hogy mérgező személyiség?
A közvélekedés szerint a toxikus ember a személyiségzavarok klinikai kategóriájába tartozik. Ezt a fajta viselkedésegyüttest egy egész életen át tartó, az egyének közötti kommunikációban megnyilvánuló zavar jellemzi. Mindezt azonban a pszichológusi, pszichiáter szakma élénken vitatja.
Például a nárcisztikus személyiségzavar létezését is olyan mértékben kétségbe vonják, hogy ezt a kategóriát el is távolították a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 2013-as kiadásából (ez az amerikai hivatalos pszichiátriai rendellenességek egyfajta gyűjteménye), részben azért, mert a szakma képviselői nem tudtak megegyezni abban, mit jelent a kifejezés pontosan.
Ha tehát a nárcisztikus, vagy éppen a pszichopata személyiségjegyek nem feltétlenül stabil tudományos kategóriák, mit tudunk kezdeni azokkal, akikre rásütötték a mérgező címkét?
Az emberek folyamatosan alakulnak, a társadalmi és szociális környezet, a személyes tapasztalatok együttese igen változatos viselkedési mintázatokat eredményezhetnek.
A kutatások szerint a problémás személyiségjegyekkel bíró emberek is változhatnak az idő múlásával, a tulajdonságok nem rögzülnek örökre. Figyelmünket érdemesebb arra a felismerésre összpontosítanunk, hogy elsősorban a társas dinamika és a helyzetek mérgezőek, nem pedig az emberek.
Társadalmi kontextus, szociális dinamika, hierarchikus struktúrák
Azt az egyszerű tényt mindannyian könnyen képesek vagyunk belátni, hogy azok, akik egy szociális mikrokörnyezetben (pl. munkahelyen) hatalommal bírnak, ez a viszonyrendszer alapvetően befolyásolja a személyiségüket.
Hozzászólás zárolva.