Tinédzserek vad élete
Miért félnek a kamaszok visszamenni az iskolába?
Ellentmondásos a pubertás korú gyerekek viszonya az iskolába való visszatéréshez. Sokan alig várják, hogy újra találkozhassanak barátaikkal, ám többen tartanak ettől. Ők attól félnek, hogy az otthon töltött egy év alatt nagyon megváltoztak, és emiatt esetleg kiteszik magukat társaik csúfolódó megjegyzéseinek.
Sokan fölszedtek magukra egy kis súlyfelesleget, ez már önmagában is aggasztja őket, de az talán még jobban, hogy kortársaik hogyan reagálnak megváltozott külsejükre. „A gyerekek néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással.” – mondja Dr. McFadden az Emory Egyetem Orvostudományi Karának gyermekgyógyász professzora.
Ebben az életkorban a testkép jelentős változása természetes folyamat, most azonban nem csak erről van szó. Nem ritka, hogy az osztálytársak a pandémia miatt már egy éve nem találkoztak egymással személyesen, csak online formában tartották a kapcsolatot. Lehet, hogy sokaknak feltűnt, hogy egyik-másik társuk pattanásos lett, kinőtt az arcszőrzete, vagy éppen a korábbinál mélyebb lett hangja, ám ezek a jelenségek mindaddig nem bírnak igazi jelentőséggel, amíg nem szembesülnek vele a valós életben.
Dr. Chanelle Coble, a New York University serdülőkkel foglalkozó szakorvosa úgy látja, hogy a pubertás korú gyerekek most kortársaik vizslató (akár egyetértő, akár pedig kritikus) tekintete nélkül élik meg testképük megváltozását, márpedig ez a helyzet semmiképpen sem segít nekik az önelfogadásban. A társak visszajelzésének elmaradása, vagy éppen teljes hiánya része a pandémiás év általános stresszének.
Dr. Jennifer Miller, a chicagói Ann & Robert H. Lurie Gyermekkórház gyermek endokrinológusa úgy fogalmaz, hogy a serdülők általában érzékenyebbek a testükben bekövetkező változásokra és arra, hogy mások miként érzékelik ezeket a változásokat. Az iskolába – vagy általában a lezárás után az életbe – való visszatérés ezt az érzést még hangsúlyosabbá teszi, esetenként a szorongásig fokozhatja.
A lezárás után visszamenni az iskolába pont olyan, mint amikor egy rokon, aki már régen látott minket olyan megjegyzéseket tesz ránk, hogy „Jé, hogy megnyúlt ez a gyerek, mióta nem láttuk!”, vagy „jé, már nő a kis szakálla! – fogalmaz Dr. Jami Josefson, a Lurie Gyermekkórház gyermek endokrinológusa.
Néhány gyermek hirtelen nő nagyra, mások viszont alacsonyabbak maradnak, de erősebbek lesznek. Vannak olyan fiúk, akiknek alaposan megváltozik a hangja, míg másnak nem. „Ez mind normális változás egy serdülő esetében, most azonban, hogy sokukkal csak egy évnyi kihagyás után találkozunk, néha bizony zavarba ejtő.” – mondta Dr. Josefson.
Hozzászólás zárolva.