„Miért más világ ez, mint Európa” ?
Önnek mi ugrik be először Vietnamról? Valószínűleg nem más, mint a vietnami háború, az amerikai katonai filmek, amelyek ezt a korszakot dolgozzák fel, vagy netalán még az is eszünkbe jut, hogy Vietnam államformája – Kínáéhoz hasonlóan – ma is szocialista köztársaság. Pedig ez az ország ennél jóval több érdekességgel és szépséggel bír – ezekről kérdezgettünk egy vietnami apukától, magyar anyukától származó lányt, Laurát, aki nem mellesleg magyar szakosként éppen első hosszabb látogatását teszi a távoli ázsiai államban.
Magyarországon nőttél fel, pár évvel ezelőttig a vietnami nyelvet sem beszélted. Hogyan sikerült megszoknod a kinti létet? Miben más Vietnamban az élet, mint itt, Magyarországon?
A vietnami dolgokat két csoportra tudnám osztani: az egyik részüket nagyon könnyen elfogadtam és meg is szerettem. Ilyen például az, hogy a rokonaid már szimplán attól szeretnek, hogy a távoli hozzátartozójuk vagy. Az érzelem kialakulásához nem kell beszélgetniük veled, egyszerűen elfogadnak, mert ebbe a családba születtél. Ez nagyon jó érzés. Más dolgokat azonban a mai napig nem értek, nem tudok azonosulni velük. Ilyen például a tisztaság kérdése. Itt például nincs kuka, mint nálunk, a szemetet csak úgy zsákban (vagy sokszor anélkül) dobják ki a ház elé, és az ott is büdösödik napokig. Persze nem minden városra és kerületre jellemző ez.
Hogyan telik egy vietnami napja?
Egyelőre csak azt tudom elmesélni, hogyan telik egy vietnami egyetemista napja… De az biztos, hogy itt mindenki nagyon korán kel, négykor-ötkor már fent vannak, és tornáznak! A parkokban ilyenkor mindenféle korosztályú ember megfordul, a fiatalok futnak, gimnasztikáznak zenére, az idősebbek guggolásokat végeznek, vagy csak egyszerűen sétálnak egy nagyot. Lenne tőlük mit tanulnunk…
És mi van az estével? Hogyan szórakoznak a vietnami fiatalok?
E egy bonyolult kérdés. Mivel itt Európával szemben még mindig az a szokás, hogy több generáció él együtt, nem nagyon tartanak házibulikat, a diszkóktól pedig nagyon félnek a szülők, ezért nem engedik oda a gyerekeiket, még a húszéveseket sem. Úgy gondolják, és lehet, hogy így is van, hogy a táncos szórakozóhelyek tele vannak droggal, veszélyes bandákkal. Viszont bárok vannak, én is egy ilyen helyen ünnepeltem az újévet.
Mármint a „mi” újévünket – mert hogy Vietnamban nemsokára lesz a holdújév, a Tet, ugye?
Hozzászólás zárolva.