Plázakutya
Minekutána a nagyszülők részben távol laknak, részben dolgoznak, apukája korán megy, későn érkezik, kisbabámmal szoros szimbiózisban éldegélünk. Ha valamit el kell intéznem, jön velem – jobban mondva viszem magammal.
Szerencsére élvezi a közös „szórakoztató programokat” úgymint csekkek befizetése kenguruban lógva, bevásárlás a kocsiba helyezett bébihordozóból figyelemmel kísérve, autómosás a bébiülésből szemlélve. Már az ABC-ben feltűnt, mennyire elszórakoztatja a színes árukavalkád tanulmányozása mini fiamat. Bármekkora sort is kellett végigálljunk (mármint nekem), még soha nem türelmetlenkedett – nem úgy, mint apukája.
Gondoltam hát egyet és beszereztem egy megkímélt állapotú, praktikus, fél kézzel összehajtható babakocsit, és elindultunk a közeli bevásárlóközpontba.
Kis pelenkásom pestiesen szólva elvolt, mint a befőtt, míg a mamája hosszú idő után újra elmerülhetett a kirakatok színes forgatagában.
A legjobb dolog mégis az volt az egészben, hogy aranyos kisbabámmal eldicsekedhettem az egész világnak! Ahogy a széles folyosókon büszkén feszítve tologattam magam előtt a kis trónörököst, mindenki megbámulta ellenállhatatlan csemetémet és többen elmosolyodva -már-már kuncogva – néztek rám. Nyilvánvaló, hogy odavannak érte – konstatáltam, és meg akartam igazítani kis kalapját: csak ekkor vettem észre, hogy babám macimintás pelenkáját a fejére húzta, és alatta szundikál.
Huh, az emberek biztosan azt gondolták, hogy a gyermek nem felelt meg az esztétikai elvárásoknak, ezért plázacica-anyuka inkább letakarta a fejét…
Az eset óta inkább nem adok pelenkát a kezébe.
Ahogy növöget kis plázakutyám, egyre inkább ráérez a „plázázás” ízére: ledolgozza a kimenős kiscipőket a lábáról, kidobálja a játékait, a cumiját és élvezi, ahogy „szemmélységébe” ereszkedve négykézláb keresgélem. Kiszúr magának valakit (többnyire hosszú hajú, mutatós lányokat) és sikongatva hívja fel magára a figyelmüket. A játékbolt szűk polcsorai közt kocsikázva, amit kis kezével elér, le is rántja, a bababoltban pedig rácsodálkozik a többi hozzá hasonlatos apró emberkére és az egy-két évvel idősebb kislányokkal „flörtöl”.
Egyre inkább az az érzésem, hogy ennek a mi plázázós korszakunknak hamarosan befellegzik – amint kisfiam passzív helyváltoztatásról áttér az aktívra.
Hozzászólás zárolva.