Horrorfilm forgatás a játszótéren

Néhány napja elérkezettnek láttam az időt arra, hogy belevessük magunkat a játszótéri nagybetűs életbe. Beszereztem hát a szükséges kellékeket (mint pl. a tuti, spéci homokozó felszerelést), rádobtam aktuális olvasnivalómat a túlélő felszerelés tetejére, és szélsebesen átgördültünk a közeli tomboldába.

Igen. Nos, az elképzelés és a megvalósulás között úgy pár fényévnyi különbség adódott. Nem tudom például, hogy miből gondoltam, hogy a lányom majd illedelmesen játszik mellettem, míg én a májusi napfényben sütkérezve ellátom magam némi szellemi táplálékkal.

A kívülálló, ártatlan szemlélő számára egy ideig azt a látványt nyújthattuk, mint amikor két mérgezett egér rohangál körbe-körbe. Dorka elöl, mint akiben feltöltött elemek munkálnak, ide-oda cikázott a játékok és játszótér legtávolabbi pontjai között; én pedig lógó nyelvvel eredtem a nyomába, magam után vonszolva a valaha jobb napokat látott babakocsit.

Ő ezt valami nagyon kedves játéknak vélte, mert közben hátra-hátra pillantva nagyokat sikongatott.

Végül hosszas munkával sikerült a homokozóba terelnem, hogy hódolhassak gyerekkori szenvedélyemnek: a várépítésnek. Dorka érdeklődve figyelte, vajon hová ássa magát lökött anyja, majd bekapcsolódván elmélyült tevékenységembe: egy lapátnyi homokot meg is ízlelt azon nyomban.

Itt már kezdtek apró izzadságcseppek gyöngyözni homlokomon, pedig a java még hátra volt. Körülbelül úgy éreztem magam, mintha egy horrorfilm forgatásán vettem volna részt, pedig csak a játszótéri megpróbáltatások kellős közepén találtam magam.

Aztán pár másodpercnyi figyelmetlenségemet kihasználva, csapot-papot ott hagyva megindult félelmei tárgya felé: a 2 méteres magasságban tornyosuló csúszda irányába. Mire megfordultam volna, már hallom is a többi anyuka sikolyát: „Felmászik a lépcsőn.” Ugyanis egy meredek és apró lépcsősor vezet a magasba.

Halált megvető bátorsággal vetettem magam utána, és mivel a lebeszélés láthatóan eredménytelen lett volna, hátulról fedeztem az akciót. Úgy a lépcső feléig jutottam, mikor le kellett vonnom a következtetést: ez nekem nem fog menni. Így egyedül lépegetett tovább, én meg teljes izzadságba és hideglelésbe burkolózva próbáltam magasba nyújtott kézzel leesésgátlóként funkcionálni.