A minimál után
A minimál volt az utolsó és egyben a legfurcsább a lakberendezésben uralkodó „izmusok” közül – állítja Grayson Perry, Nagy-Britannia egyik legismertebb művésze az Economist Intelligence hasábjain. Furcsaságának egyik oka az, hogy egyáltalán nem volt új „találmány”, hiszen a minimalizmus filozófiája végigvonul az európai kultúrán. Már Szókratész így fogalmazott, „egy trágyából minőségi módon készített vödör jobb, mint egy gyengén kivitelezett aranypajzs”, a 18. századi olasz építészetben pedig már megjelenik a funkcionalizmus eszméje.
A lakberendezésben az 1980-as évek közepétől hódító minimalizmus üres terekre és egyszerűségre törekszik. Filozófiája szerint a tér szolgálja az embert. És ebből fakad a másik furcsasága: ez a nagyon szabadnak tűnő stílus valójában rettentően szigorú. A nagyvonalúan kezelt térben mindennek helye van, méghozzá feszesen, szimmetrikus elrendezésben, a rendetlenség csak komponált lehet. Ráadásul – ugyancsak ellentétben a látszattal – a minimalista berendezés kifejezetten drága, méretéből adódóan is, és azért is, mert egyáltalán nem olcsó elérni, hogy a berendezési tárgyak feltűnően egyszerűnek nézzenek ki. A stílus titka ugyanis a pardont nem ismerő minőségi anyaghasználat és a tökéletes kivitelezés. A fényes fehéren tündöklő anyaggal vakolt fal és a fekete ébenfából készült padló drága, és az ápolása sem olcsó, sőt kifejezetten munkaigényes. A por és a rendetlenség azonnal feltűnik egy ilyen térben. Így csak rendmániásoknak ajánlott.
A minimál stílus filozófiájából következik az is, hogy itt a funkciók egybenyílnak. A mindennapokban azonban nem feltétlenül kényelmesek az egymásba folyó terek, kizárólag akkor jók, ha a tágas placc mellett mindenkinek marad egy ajtó, amit magára csukhat időnként.
Viszonylag hosszú ideig volt a lakberendezésben uralkodó divatirányzat a minimalizmus, ám most, úgy tűnik, a továbbiakban nincs irányadó „izmus". Most minden egyszerre történik, és Perry szerint jelenleg arra nézve sincs egyértelmű válasz, hogy mi számít avantgárdnak vagy éppen retrográdnak a lakberendezésben.
A trendi miliőnek mindenesetre fenntarthatónak kell lennie, megfizethetőnek és kényelmesnek. Ezenkívül azonban egyszerre divatos minden, ami illeszkedik a modern életstílushoz. Az otthonunkat tehát szabhatjuk sok textillel és antik vonalú kárpitozott ülőbútorral klasszikusra, modernre – de nem feltétlenül minimálra -, countryjellegűre, art decóra, mediterránra, távoli tájak hangulatát idéző egzotikusra, ahogy nekünk tetszik. Vagy akár maximál stílusúra is, amely épp a minimál ellentéte: merész színek és gömbölyű formák kavalkádja, amelyet jó érzékkel kell összeválogatni, máskülönben könnyen lesz giccses és hatásvadász az enteriőr.
Hozzászólás zárolva.