A minimál után
A minimál volt az utolsó és egyben a legfurcsább a lakberendezésben uralkodó „izmusok” közül – állítja Grayson Perry, Nagy-Britannia egyik legismertebb művésze az Economist Intelligence hasábjain. Furcsaságának egyik oka az, hogy egyáltalán nem volt új „találmány”, hiszen a minimalizmus filozófiája végigvonul az európai kultúrán. Már Szókratész így fogalmazott, „egy trágyából minőségi módon készített vödör jobb, mint egy gyengén kivitelezett aranypajzs”, a 18. századi olasz építészetben pedig már megjelenik a funkcionalizmus eszméje.
Tágasan kényelmesebb
Van néhány alapszabály, amelyet stílustól és divattól függetlenül érdemes megszívlelni. A minimál otthonok legfőbb látványeleme a szellős elrendezés, de egyik stílus sem kényelmes, ha zsúfolt. Rendet tartani, takarítani, sőt kényelmesen mozogni is nehezebb egy túlbútorozott lakásban. A mentális komfortérzethez tágasságérzet, esztétikailag kellemes arányok is tartoznak. Ezt számszerűsíteni nehéz, ráadásul személyfüggő, hogy ki mekkora térben érzi jól magát. Ugyanakkor minden bútornak van helyigénye, amellyel az építészek és a lakberendezők számolnak egy-egy helyiség kialakításakor. Ebben figyelembe veszik azt is, hogy a bútor használatához szükséges térméret nagyobb, mint magának a bútornak a dimenziói. Az általában elterjedt méretezés szerint normál fotelre legalább két négyzetmétert kell szánni, egy háromszemélyes pamlag helyszükséglete pedig akár öt négyzetméter is lehet. Szakemberek szerint a kényelmes közlekedősáv minimum 75 centiméter, vagyis az egyes ülő- és beépített bútorok között és mellett ennyi helyet kell hagyni. Ajánlatos az étkezőben is figyelembe venni ezt a méretet a tálaláshoz szükséges közlekedő kialakításakor.
Hozzászólás zárolva.