Még Fábry is csak simogat és nem kritizál!

Stohl Andrásnak ezúttal nem sikerült felspannolni a nézőket a műsor első percében egy jó kis eséssel, helyette kaptunk miniszoknyás Ördög Nórit, akiről az első pillanatban leirigyeltem a csizmát, aztán nem tudtam eldönteni, hogy dominának vagy a ’80-as éves diszkócsillagának öltözött-e. Végül utóbbi mellett döntöttem, a csillag mégis adekvát ebben a közegben.

A csaj olyan vékony, hogy még 16:9-es felbontásban a képernyő szélén is az, ami azt jelenti, hogy élőben tuti csont és bőr – ez nem jó hír, úgy látszik nem bírta elviselni a széles csípőjéről szóló kritikákat, pedig jól állt neki. Viszont továbbra is magas, Buci feje tetejére mindig is rálátott, de most, hogy minden versenyző a derekáig ért, biztos jókat anyáztak az operatőrök a közeliknél.

Na, de nem ez a lényeg. Break produkcióval nyitottunk, az (vigyázz, idézek) „öt vagány srácot” mindenki agyondicsérte, Fábry szerint ők lélekben feketék, a kor folklórja, akiknek nem azért nincs más munkája, mert nem akarnak, hanem mert az élet így osztotta a lapokat. A közönség be is szavazta a csapatot, na nem mintha nem érdemelnék meg, mert egyáltalán nem bénák. Azért arra kíváncsi lennék, amikor az átlagember munka után, két bevásárlószatyorral a kezében, összefagyva, elázva, azon gondolkodva, hogy minek dolgozik, amikor úgysem tud venni idén csak fél kiló szaloncukrot, elmegy az aluljáróban az „öt vagány srác” mellett, arra gondol-e, hogy jaj, milyen ügyesek ezek a fiúk. Nem inkább arra, hogy ezek a büdös kölykök egész nap itt lopják a napot, ahelyett, hogy elmennének dolgozni, mint minden tisztességes ember? Tessék mélyen magukba nézni! Na, mire gondolnak?

Torzsa Gabriella népdallal állt a színpadra, azt mondta, azért, mert szereti. Rosszul tette, mondtam már múltkor, musicalt kell énekelni, mással itt nem lehet labdába rúgni. A csaj zseniális volt, a ruhája szintén, nem jutott tovább.