Bevezető Leary tipológiájába

Nézzünk egy mindennapi esetet. Állok a metrón, közel az ajtóhoz. Az egyik megálló elhagyása után mögém lép valaki. Nem tudom, hogy ki, nem is láttam, hogy férfi-e vagy nő, csak azt tudom: nem zavar, hogy ott áll. Sőt – inkább jó, kellemes. Persze előfordul az ellentéte is: nagyon zavar az, hogy mögém állt valaki. Annyira, hogy én megyek el onnan Ha másként nem lehet, leszállok a következő megállóban…

Ugye ismerős a helyzet? Az is lehet, hogy nem tudok elmenni, leszállni – de akkor feszült leszek, ingerültté válok… Egy szó, mint száz: anélkül, hogy láttam volna az illetőt, lehet valaki rokon- vagy ellenszenves. De miért? És hogyan? Vagy akár „első látásra” is, hogyan, mitől lesz szimpatikus vagy antipatikus, unszimpatikus valaki?

Erre a mindenkit érintő (és sokunkat foglalkoztató) kérdésre a következő magyarázatot kínálja T. Leary, a róla elnevezett interperszonális (személyközi) diagnosztika és tipológia kidolgozója:

Ha interakcióba (személyes kapcsolatba) kerülünk valakivel, vagy csak gondolunk rá, elképzeljük őt magunk elé, önazonosító üzeneteket küldünk magunkról tudattalanul 2 szempontból is (kicsit hasonlóan a csak ránk jellemző szaganyagot tartalmazó feromonhoz).

Ilyenkor az egyik üzenet mindig arról szól, hogy a kapcsolatban irányítani akarjuk a dolgok menetét, vagy alávetjük magunkat a másik akaratának. Helyezzük el ezt az üzenetet egy képzeletbeli koordináta rendszer függőleges tengelyének valamelyik pontjára; a felső negyedben, ha irányítani akarunk: dominanciára törünk („Az lesz, amit én akarok!), vagy az alsó negyedben, ha önalárendelőnek: szubmisszívnek érezzük magunkat („Mondd meg, hogy mit csináljak.”) az adott személy társaságában.

A másik üzenet – képzeletbeli koordináta rendszerünk vízszintes tengelyének valamelyik pontján – arról „vall”, hogy pozitív vagy negatív érzelmi bázison állunk-e (szélsőséges megfogalmazásban: „Én minden embert szeretek, persze magamat is, de Téged is” /jobb térfél/, illetve „Én mindenkit gyűlölök, magamat is, Téged meg különösen!” /bal térfél/ – A „szeretet” helyett  gondolhatjuk a semlegesebb „közeledés”, a „gyűlölet” helyett pedig a „távolodás” szót is).